Pánikbetegség
A pánikbetegség a szorongásos zavarok olyan formája, amikor valaki rendszeresen hirtelen pánik-rohamot, rettegést él át. Bizonyos helyzetekben mindenki megél szorongást, hiszen ez egy természetes válasz a veszélyes, fenyegető helyzetekre. A pánikbeteg egyén azonban rendszeresen szorong, pánikol, stressztől szenved bármely időszakban és igen gyakran megfelelő kiváltó ok nélkül.
A pánik a szorongás legsúlyosabb formája, amely különböző fokú szenvedéssel (enyhe vagy súlyos) járó rohamot jelent. Az átélt roham azt a reakciót váltja ki az idegrendszerből, hogy kerülje azokat a szituációkat, ahol megtapasztalta a rosszullétet. Ez egy kóros kört alakít ki, vagyis megjelenik a „félelem a félelemtől”. Az eredmény egy feszült állapot, amely tovább fokozza a roham fellépésének esélyét.
A pánikroham alatt intenzív testi és lelki tünetek robbannak ki igen hirtelen, és anélkül, hogy valóságos veszélyhelyzet állna fenn. A roham nagy gyötrelemmel jár a szervezetnek, és rémisztő hatású. A tünetek lehetnek:
- magas pulzusszám,
- ájulásérzés,
- izzadás,
- hányinger,
- mellkasi fájdalom,
- kapkodó légzés,
- hőhullámok,
- remegés,
- szédülés,
- szájszárazság,
- hasmenés és
- deperszonalizáció érzése (testen kívüli érzés).
A legszörnyűbb félelem a halálfélelem vagy a megőrüléstől való félelem, minden esetben az alapmotívum a kontroll elvesztésének félelme.
A legtöbb roham 5-20 percen belül oldódik, de néhány esetben akár 1 óra hosszáig is tarthat. Annak ellenére, hogy rémisztő, a roham nem veszélyes. Fizikai sérülést nem okoz, és valószínűleg súlyosabb ellátást nem igényel. Az viszont igaz, hogy az akár évekig kezeletlen pánikbetegség szövődhet (főképp) szív- és érrendszeri problémákkal. Amennyiben a rohamok ismétlődnek, és jelen van az előre jelző félelem is, akkor mindenképpen szakembert kell felkeresni. Adekvát terápiával jellemzően gyorsan és jól gyógyítható a betegség.
Folytatás következik.
