A kultúra oldaláról a szexualitás tele van paradoxonnal és ellentmondással. A szexuális értékek, tradíciók és normák sokszor még ugyanabban a kultúrában is ellentmondásosak. Például, sok kultúrában a nőknek a házasságkötésig meg kell őrizniük szüzességüket, így szexuális értelemben teljesen tapasztalatlanok, mikor férjhez mennek. Nyilvánvalóan a férjnek kell őket mindenre megtanítani, így kissé ironikus, hogy a leendő férjnek tapasztaltnak, szexuálisan kiműveltnek, „profinak” kell lennie.
Ugyanezen kultúrák általában erősen elítélik a homoszexualitást. Vagyis rejtély, hogy a leendő férj hogyan oldja meg a tapasztalatszerzést. A nem iránti elvárások különbözősége a férfi központú világszemléletből adódik. Ez a szemlélet a nőket szexuális tárgynak kezeli, amely magában rejti a szexuális kihasználás veszélyét. Sajnos igaz, hogy a nők 1/3-a, fele 18 éves koráig szexuális bántalmazást szenved el. A nemek eltérő megítélése részben magyarázatot ad a férfiak és nők szexualitásával kapcsolatos eltéréseknek.
A nőknek valószínűleg még mindig tradicionálisan kisebbek az elvárásai a szex minőségét illetően. Ebből adódhat az a furcsa megfigyelés, hogy ha a nők a részletekbe menő kérdésekben rosszabbnak minősítik az együttléteket, mégis általánosságban elégedettebbek vele, mint a férfiak. Pl. kevésbé tartják fontosnak a szexet és ritkábban élvezik az együttlétet, az előjátékkal kevésbé elégedettek, mégis megfelelőnek ítélik meg szexuális életüket. Az önkielégítést a nők kisebb arányban vállalják fel, pedig valószínűleg ebben nem kevésbé aktívak, mint a férfiak. A nők valószínűleg szégyenlősebbek, ha a szexuális életükről kell beszélniük, a férfiak hajlamosabbak e téren a „hencegésre”. A nőknek csak a fele, férfiak 2/3-a él át rendszeresen orgazmust szeretkezéskor.
A vallásosság erősen hat a szexualitásra. A túl konzervatív, bigott vallásosság számos csökkent szexualitással kapcsolatos probléma hátterében húzódhat meg. A kereszténység a földi létet árnyékvilágnak, a testiséget és szexualitást, pedig bűnös dolognak bélyegzi meg. Ez erősen beivódott az európai kultúrákba, így még a „szex nem bűn” kijelentést hangoztatók is összekapcsolják a két fogalmat.
A kifejezetten katolikus kultúrákban (pl. Írország) még a házasságon belüli szex is csak az utódnemzés céljából engedélyezetett. Az ugyancsak katolikus itáliai kultúra viszont sokkal megengedőbb, örömtelibb. Ők az élet fontos örömforrásának tartják a szexualitást. Az olasz hölgyek a flörtölést, a „fütyülést”, a megérintést is természetesnek tartják, míg más római katolikus kultúrákban ez visszataszítónak, zaklatásnak minősül.
Míg nyugaton inkább a negatív attitűd jelent a vallásosságban, keleten ez nem így van. A muszlim kultúra attitűdje a szex iránt pozitív, még a Korán is említi fontosságát. Indiában szent hagyományok és tradíciók övezik a szexualitást. A Káma Sutra jól használható „tankönyv” lehetne a pózok tanulásához.
Kínában soha nem kapcsolódott össze a szex és a bűn fogalma. A szexualitás az egészségfejlesztés fő faktora. A rendszeres nemi élet a legfőbb egészségfejlesztő, megfelelő szexuális módszerekkel – e filozófia szerint – akár a halhatatlanság is elérhető. Egy taoista kézikönyv arra biztatja a férfiakat, hogy minél hosszabban nyújtsák el az együttlétet, és okozzanak örömet a nőnek. Ugyanakkor a magömlést a spermavesztés miatt energiaveszteségnek, elgyengülésnek véli. A Tao a férfit a „női vágyak szolgájának” tartja. A Tantra szent dolognak kezeli a szexet, az aktus megnyújtásával a férfi és a női energia fokozását célozza meg. Óvva intenék azonban attól, hogy szigorúan kövessük a javaslatot, mert valamennyi együttlét során a több órányi szeretkezés inkább kimerítő, mint energetizáló hatású.
A zsidó kultúrában az ideális házasság elképzelhetetlen egészséges és teljes szexualitás nélkül. A férj dolga, hogy örömet adjon feleségének. A házasságon belüli szex megszentelt, „jótékony a lélekre”. A szexuális teljesség alapvető emberi szükséglet.
A férfi és a női szerepek kulturális megítélése befolyásolja a szexuális életet. Európában a két szerep sokszor összemosódik, amelynek sokkal inkább negatív hatása van a szexre. A nők elfelejtettek flörtölni, inkább parancsolni szeretnének, „legyőzni a férfit”. Pedig ez a megközelítés nem segíti, hogy erős, őket megvédő tásra találjanak. A férfiak többsége a kedves, bájos és bújós nőket tartja vonzónak.
A nemek közötti különbség talán legszembetűnőbb Japánban. Már a fiúk és a lányok is szeparálódnak, amely hagyományosan a Gésa kultúrákra vezethető vissza. Mivel Japánban az érzelmek elfojtása, ki nem mutatása általános, nehéz elképzelni, hogy a házasságok boldogan működnének. Ez annál kritikusabb, mert udvarlási időszakban viszont a japán fiúknak nagyon aktívaknak és kedveseknek kell lennie a lányokhoz. Így a házasság után általában komoly csalódás éri a nőket.
A férfiakra és a nőkre vonatkozó elvárások sok esetben ellentétesek. A férfiaktól szinte elvárják, hogy több barátnőjük legyen, a nő viszont legyen hűséges. Az a „menő pasi”, aki több lányt is bolondít. (Így lehet, hogy sehol nem tudja hozni a minimális szintet sem.) Ez az elvárás a mexikói kultúrákban a legjellemzőbb. Szóval, érdemes vigyázni az udvarlás idején oly vonzó macsó pasival, mert férjként esetleg képtelen lesz a hűséges és intim kapcsolatra.
A nőnek általában tradicionálisan egy gazdag, „felsőbb osztályba tartozó”, idősebb férfihoz kell férjhez mennie. Vannak kultúrák, ahol a nőnek kevés választása van, nem dönthet érzelmi alapon (pl. roma kultúra). Másrészről a kulturális differencia egzotikus, az átlagtól eltérő partner, kezdetben szexuálisan fokozottan vonzó. Később azonban a különbségek számos probléma forrását jelentik.
A házassági hűséget, a monogámiát is másképpen kezelik a kultúrák. A legtöbb kultúrában a házasságon kívüli kapcsolat megengedett férfiaknak, még, ha nem is beszélnek róla. Fontos azonban, hogy ez mennyire egyezik az adott pár, illetve egyén értékrendjével. A férfiak félrelépésének elhallgatása mögött önvédelem, konfliktuskerülés és a partner védelme húzódhat meg. Ha a nő lép félre, őt sokkal inkább elítélik, kevésbé bocsánatos a „bűne”.
Az emberek úgy tanulják és gyakorolják saját szexuális életüket, ahogy azt a szocio-kulturális hatások befolyásolják. Ennek megközelítése, tapasztalatot, empátiát, önismeretet igényel, nem tanulható meg „szakácskönyvből”.
Napjainkban a média hatását nem hagyhatjuk figyelmen kívül, kiemelt jelentőséggel bír a fiatalok szexuális nevelése szempontjából. Felmérések szerint a fiatalok átlag 38 órát töltenek média használatával hetente (internet, TV, video, stb.) Bár a szexuális élet korai kezdete összetett okokra vezethető vissza, úgy tűnik, hogy a média jelentősrészt képvisel ebből.
A médiában a szexualitással kapcsolatos üzenetek gyakran távol állnak a valóságtól, félrevezetik a fiatalokat. Olyan bravúrokat, teljesítményeket sugallnak, amelyek az életben nem léteznek. Az ún. „családi órák” este 7-10 között, de a reklámok is tele vannak szexuális vonatkozással, még hacsak egy szappant kívánnak is eladni. A kutatások azt mutatták, hogy a szexualitással telített média fokozott szexuális aktivitás vált ki a nézőkből.
Így a televízió, az internet „kortársak fölötti” befolyásoló tényező, s gyakorlatilag a vezető szexuális információkat átadó forrás a kamaszoknál. Ugyanakkor az oktató jellegű (szexuális élet veszélyei, védekezés, óvszerhasználat, stb.) információk igen csekély mértékben kapnak helyet a műsorokban. Pedig ma már egyértelműen bizonyított, hogy az ilyen jellegű információk nem növelik a korai szexuális együttlétek kockázatát, viszont védenek a szexualitás veszélyével szemben.
Jó, ha gondolunk arra, hogy az eltérő kulturális háttér az élet e speciális területén is milyen következményekkel járhat. A párkapcsolatot tanulni kell, az összecsiszolódás a szex terén sem kerülhető ki, mert a kezdeti izgalmas különbségek később a kapcsolat megromlásához vezethetnek.
