A maják szerint a halál nem egyéb, mint egy utazás egy másik, feltehetően szebb világba. A mi kultúránk tabuként kezeli a halált, elutasítja, nem beszélünk róla, mert rettegünk tőle. Pedig nem egyértelmű, hogy az örökélet jót hozna-e számunkra. Ha nem lenne súlya semmilyen tettünknek vagy élményünknek, akkor vajon megbecsülnék-e azokat?
Érdemes visszagondolni Akhilleusz Briszéiszhez intézett magyarázatára, amely a pillanat megélésének és értékelésének fontosságáról szól. Az istenek azért irigylik az embereket, mert azok élete mulandó, minden pillanatot felértékel annak egyszeri mivolta. Az időperspektívákhoz (múlt, jelen, jövő) való viszonyulás fontos jellemzője a személyiségünknek, meghatározza működésünket, döntéseinket és akár a lehetséges élettartamunkat is befolyásolja. Zimbardo (2012) szerint minden ember előnyben részesíti valamelyik időkategóriát a többivel szemben.
A pszichológiai megközelítések jellemzően sokat analizálnak a múltban, hogy megértsék azt, és feldolgozzák az átélt történéseket. Valóban fontos szembenézni a múltunkkal, hogy képesek legyünk azt mondani: jó volt az úgy, ahogy volt – legalább is tanulni tudtunk belőle. Ez a pozitív viszonyulás az egyik legfontosabb ahhoz, hogy ne mélyedjünk el az önsajnálatban, és rontsuk el ezzel a jelen, jövő lehetőségeit is. Az egyik jellemző hiba, amit látok az embereknél, éppen a múltban való hosszas vájkálás és siránkozás. Az is romboló azonban, ha valaki folyton csak nosztalgiázva a múltban mereng, oda vágyódik vissza.
A múltunkat nem tudjuk megváltoztatni, de a hozzá való viszonyunkat igen. A legfontosabb, hogy tudjuk, az életünk a jelenben zajlik, a múlt már csak a képzeletünk része. A jövőre vonatkozóan, ha nincs tervünk, akkor tudományos vizsgálatok bizonyították, hogy akár megrövidülhet az életünk. Másik jellemző önsors-rontó attitűd az, amikor valaki mindent halogat, hogy hátha jöhet jobb is. Ezért nem hoz döntéseket, nem köteleződik el. Miközben a tökéletesre vár, egyre romlanak a lehetőségei, s elmegy mellette az élet. A jövőt csak részlegesen tudjuk befolyásolni, nincs teljes kontrollunk fölötte!
Jusson eszünkbe a tanmese, hogy valaki a legjobb dolgokat minden napjából félretette, mert nyugdíjasan akarta élvezni azokat. Aztán 1 nappal korábban meghalt. Javaslom hát, kezdjetek el élni… és szeretni!
„Az egész emberi élet nem több egy pillanatnál; ennél fogva élvezzük, amíg tart, és ne használjuk fel céltalanul!” – Plutarkhosz
