Új kutatások további bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy a gyulladásos folyamatok hozzájárulhatnak a pszichiátriai rendellenességek kialakulásához. Azt sugallják, hogy bizonyos gyulladásos biomarkerek mérése segíthet a magas kockázatú egyének korai azonosításában.
Bevezető
A kutatók nagy adathalmazok felhasználásával megállapították, hogy bizonyos gyulladásos biomarkerek, különösen a leukociták, a haptoglobin és a C-reaktív fehérje (CRP) emelkedett szintje, valamint a gyulladáscsökkentő immunglobulin G (IgG) alacsonyabb szintje a pszichiátriai rendellenességek fokozott kockázatával állt összefüggésben.
A pszichiátriai rendellenességekben szenvedő egyéneknél a diagnózist megelőző 30 év során tartósan magasabb volt a leukociták és a haptoglobin szintje. Valamint tartósan alacsonyabb az IgG szintje, mint a kontrolloknál, ami hosszú távú folyamatokra utal, és segíthet a magas kockázatú egyének azonosításában. Ezen túlmenően a magasabb leukocitaszint összefüggésbe hozható volt a depresszió megnövekedett esélyével, ami a leukociták és a depresszió közötti lehetséges ok-okozati összefüggésre utalhat.
Gyulladásos fenotípus
A pszichiátriai rendellenességekben szenvedő egyéneknél a gyulladásos biomarkerek szintje emelkedett, de a gyulladásos biomarkerek és a későbbi pszichiátriai rendellenességek kockázata közötti kapcsolatra vonatkozóan korlátozottak a prospektív bizonyítékok.
A további vizsgálathoz a kutatók a svéd AMORIS adatbázisból 585 279 felnőttből álló, korábbi pszichiátriai diagnózis nélküli, legalább egy gyulladásos biomarker mérését tartalmazó feltáró adathalmazt választottak. Míg a UK Biobank 485 620 résztvevőjéből álló validációs adathalmazt, valamint genetikai adatokat összefoglaló statisztikát.
Az AMORIS kohorszban a mediánnál magasabb leukocitaszinttel, haptoglobinnal vagy CRP-vel rendelkező egyéneknél megnövekedett volt a pszichiátriai zavarok bármelyikének kockázata. Ezzel szemben az IgG-szint esetében fordított összefüggés mutatkozott. A becslések összehasonlíthatóak voltak kifejezetten a depresszió, a szorongás és a stresszel kapcsolatos rendellenességek esetében, és ezeket az eredményeket nagyrészt a UK Biobankban validálták.
Az elemzések során a kontrollokhoz képest a pszichiátriai rendellenességben szenvedő egyéneknél magasabb volt a leukocita- és haptoglobinszint, és alacsonyabb az IgG-szint a diagnózis felállítását megelőző három évtizedig. Továbbá a leukociták és a depresszió közötti lehetséges ok-okozati összefüggésre utalt.
A szérum leukociták, a haptoglobin, a CRP és az IgG és a pszichiátriai zavarok összefüggéseinek hátterében álló mechanizmusok továbbra is tisztázatlanok. A lehetséges magyarázatok között elsősorban a vér-agy gát zavarai, a mikroglia aktivációja, a neurotranszmisszió károsodása szerepelhet.
A JAMA Psychiatry augusztus 21-én online megjelent kapcsolódó tanulmány a gyermekkori gyulladásokat és a felnőttkori mentális és kardiometabolikus rendellenességek kockázatát vizsgálta. Ez a longitudinális kohorszvizsgálat megállapította, hogy a CRP-vel mért tartósan emelkedett gyulladásszintek gyermek- és serdülőkorban, amelyek 9 éves korban tetőztek, a pszichózisos zavar, a súlyos depresszió és az inzulinrezisztencia magasabb szintjének kialakulásának fokozott kockázatával jártak együtt.
A precíziós pszichiátria támogatása
Ez a tanulmány újabb erős jele annak, hogy a gyulladás szerepet játszik a depresszióban. A munka kiegészíti a gyarapodó adatokat, amelyek szerint létezik a depressziónak egy gyulladásos fenotípusa, amely egyedülállóan reagálhat a kezelésre, és egyedi pályát mutathat.
A pszichiátriának figyelnie kell az újszerű fenotípusra és jobban megérteni, hogyan lehet felismerni és kezelni azt. Ez a mi belépőnk a precíziós pszichiátriába, ahol a betegségük kiváltó okának megértése alapján a megfelelő kezelést azonosítjuk a megfelelő beteg számára a megfelelő időben.
Ugyanakkor, ezek a biomarkerek nagyon nem specifikusak, és valószínűleg összefüggésben vannak azzal, hogy a pszichiátriai rendellenességek kialakulásához vezető alanyok stresszesebb, kedvezőtlenebb életpályával rendelkeznek.
A kutatók nemrégiben számoltak be arról, hogy a véralapú biomarkerek egy panelje képes különbséget tenni a depresszió és a bipoláris zavar között, megjósolni egy személy jövőbeli kockázatát ezekre a zavarokra, és személyre szabottabb gyógyszeres választásokhoz tájékoztatni.
Figyelemre méltó, hogy megfigyelték a hangulatzavarokban a cirkadián óra-génjének erős befolyását, ami segít megmagyarázni, hogy egyes betegek állapota miért romlik a szezonális változásokkal. Ez magyarázatot ad a hangulatzavarban szenvedő betegeknél előforduló alvásváltozásokra is.
