A premenstruális zavarok (PMD), beleértve a premenstruális diszfóriás zavarokat (PMDD), világszerte nők millióinak életét befolyásolják hátrányosan. A legtöbb nő – akár 80%-90%-uk – tapasztal valamilyen premenstruációs kellemetlenséget, például ingerlékenységet, depressziós hangulatot, étel- vagy alkohol utáni sóvárgást, puffadást, testi fájdalmakat, mellfájdalmat, székrekedést vagy fáradtságot.
Bevezetés
A diagnosztizálható menstruációs zavarok közé tartozik a premenstruális szindróma (PMS); a PMDD, korábbi nevén a késői luteális fázis diszfóriás zavar; és más egészségügyi állapot premenstruációs súlyosbodása. Ezek közül a legsúlyosabb a PMDD, amelynek becsült előfordulási gyakorisága a reproduktív korú nők körében 5-9% Magyarországon (Erős E, 2022).
A PMDD a PMS-sel megegyezően a peteérést követően a ciklus 2. felében jelentkezik testi, lelki és gondolkodási zavarokat is okoz. Ezek mindegyike súlyosan károsíthatja a mindennapi működést, beleértve a munkát, a fizikai tevékenységeket és a személyes kapcsolatokat. A párkapcsolatok kiemelten károsodhatnak.
Bár friss költségadatok nem állnak rendelkezésre, a PMD-k jelentős gazdasági áldozatot követelnek az orvoslátogatásokból és a gyógyszerekből eredő megnövekedett közvetlen egészségügyi költségekkel. Egy 2010-es tanulmány szerint a PMS-ben szenvedő amerikai nőknél nagyobb valószínűséggel merültek fel 2 év alatt 500 dollárt meghaladó egészségügyi látogatási költségek, és ez a szám ma valószínűleg magasabb lenne. A PMD-k emellett növelik a munkahelyi/iskolai hiányzásokat és csökkentik a termelékenységet.
Etiológia
Az érzelmeket és a viselkedést szabályozó agyi területek tartalmaznak receptorokat az ösztrogén, a progeszteron és más nemi hormonok számára, amelyek befolyásolják a hangulatot és a gondolkodást befolyásoló neurotranszmitter rendszerek működését. Bár a pontos patofiziológia még nem teljesen tisztázott, a PMDD valószínűleg multifaktoriális, és a menstruációs ciklus 2. fázisában az ösztrogén és a progeszteron normális ingadozására való fokozott érzékenység, valamint a szerotonin és a gamma-aminovajsav neurotranszmitter rendszerek működési zavarának az eredménye.
A PMDD-ben szenvedő betegeknél mind a follikuláris, mind a luteális fázisban alacsonyabb a kortizol- és béta-endorfinszint, ami a hipotalamusz-hipofízis-gonád tengely (HPGA) rendellenességeire utal, ami összhangban van a hangulatzavarok szabályozási zavarával.
Kockázati tényezők
Ezek közé tartozik a családi anamnézis, a múltbeli traumatikus események, a dohányzás, a krónikus fájdalom szindróma és az elhízás. Lehet genetikai komponens is, mivel a legújabb vizsgálatok szerint a szerotonerg 5HT1A receptort kódoló gén és az ESR1 allélváltozatai is szerepet játszanak a PMS/PMDD kialakulásában.
A PMD-k bármely fajtájának különösen aggasztó aspektusa, hogy a nem természetes okokból bekövetkező halálozás magasabb kockázatával járhatnak együtt. Egy nemrégiben végzett svéd vizsgálatban, amely nem tett különbséget a PMD-k általában és a PMDD között, a betegeknél közel 60%-kal nagyobb volt a nem természetes okokból bekövetkező halálozás kockázata, és közel kétszer nagyobb volt az öngyilkossági halálozás kockázata, mint a PMD-ket nem mutató nőknél.
Azoknál, akiknél a PMD-t fiatal korban diagnosztizálták, többlethalálozás mutatkozott, és az öngyilkosság kockázata életkortól függetlenül emelkedett. Ezek az eredmények alátámasztják a PMD-ben szenvedő fiatal nők gondos nyomon követésének szükségességét és az öngyilkosság megelőzésére irányuló stratégiák szükségességét. A súlyos PMDD-ben szenvedő nőket mindenképpen figyelemmel kell kísérni az öngyilkossági gondolatok vagy viselkedés szempontjából.
Diagnózis
Bár a PMDD szomatikus megnyilvánulásai hasonlítanak a PMS-hez, súlyosabbak, és a társuló pszichés tünetek is nagyobbak.
A tünetek közé tartozik a labilis hangulat, az idegesség, a reménytelenség, a düh és az agresszivitás, valamint a feszültség és az ingerlékenység. Az érintetteknek öngyilkossági gondolataik vagy akár viselkedésük is lehet. A PMDD-ben szenvedő betegek a normál tevékenységek iránti érdeklődés letargikus elvesztése mellett paranoidnak, zavarodottnak, kimerültnek vagy irányíthatatlannak érezhetik magukat, és álmatlanságot vagy aluszékonyságot tapasztalhatnak. Koncentrációs vagy emlékezési nehézségeik lehetnek. Néhány PMDD-s beteg már hajlamos lehet a figyelemhiányos/hiperaktivitási zavarra és a nem ciklusfüggő depresszióra, szorongásra és pánikrohamokra.
A diagnózis felállítása a fentiekben vázolt tipikus affektív, szomatikus vagy viselkedési tünetek közül bármely ötnek a jelenléte alapján történik. A tünetek a menstruáció előtti 4-14 napon belül észlelhetők, s a vérzéssel megszűnnek.
Terápia
Meg kell különböztetni az elsődleges és másodlagos formát. Ez utóbbinál a hangulati- és szorongásos zavarok a ciklustól függetlenül is észlelhetők. Ezek a panaszok egyébként felerősödnek a nagy hormonális ingadozással járó időszakokban, például a szülés utáni és a perimenopauza időszakában is. A PMDD-ben szenvedő nőket figyelemmel kell kísérni a szülés utáni depresszió szempontjából.
A PMDD-t nőgyógyászati-urológiai rendellenességnek és affektív állapotnak is tekintik. A kórképet mind az életminőséget erősen rontó jellege, mind pedig a súlyos szövődményei miatt kell időben felismerni és megfelelően kezelni. A kezelési módok speciális szaktudást igényelnek, irányelveik a közelmúltban körvonalazódtak. A pontos és eredményes terápia egyénre szabottan történhet.
