A premenstruális szindrómát már 1931-ben leírta Robert T. Frank nőgyógyász. Mégis, nagyon sokáig az orvosok is csak úgy ismerték, mint azokat a rossz napokat a nők életében, amikor jobb őket elkerülni. Pedig a szindróma testi és lelki panaszokat összegez, amelyek 4-14 nappal a menstruáció előtt jelentkeznek, és olyan súlyosak, hogy jelentősen zavarják vagy lehetetlenné is teszik a mindennapokat.
Specifikuma, hogy a tünetek a vérzés megindulásakor azonnal vagy rövid időn belül megszűnnek. Ez azért fontos, mert minden lelki probléma felerősödik ebben az időszakban, és fontos őket elkülöníteni a kezelés szempontjából. A PMS az elmúlt 20 évben kapott figyelmet a diagnosztikában, de sokáig kereste a helyét. A legújabb pszichiátriai diagnosztikai kézikönyv (DSM-V) végre besorolta a depressziós kórképek csoportjába. Valóban, súlyos esetben gyakorlatilag a depresszió kritériumait mutatja, de enyhébb esetben is a depresszió iránti hajlam markere. A PMS-ben szenvedő nők 5-6-szor gyakrabban betegszenek meg depresszióban, 86%-uk élete során súlyos depresszív epizódot él meg. Kiemelt veszélyt jelent a szülés utáni időszak és a menopauza. Megfelelő életmód tanácsokkal, terápiával a panaszok kezelhetők, és így az életminőség jelentősen javítható.
