„Keményen kell dolgozni a párkapcsolaton” cikk margójára
Az utóbbi évtizedekben a „fast fashion” híres tervezők alkotásainak illúzióját, elérhetőségét nyújtotta az embereknek. Olcsó, gyorsan változó/használódó dolgokat kínál jellemzően többször is akciósan egy szezonban, hogy még könnyebben hozzá lehessen jutni azokhoz. Tökéletesen kiszolgálva a „kényelmet”, ne kelljen mérlegelni, dönteni, vágyakozni és lemondani. A felgyorsulás a világunk legjellemzőbbje évek óta: gyors fejlődés, siker, kommunikáció stb. Mindent azonnal akarunk – főképp megkapni. Záporoznak az ingerek, információk… de vajon mennyi épül be azokból?
Hatékonyabb-e a munka, ha minden e-mailt perceken belül megválaszolunk, s egyszerre több feladatot intézünk? Bölcsebbé válunk-e a rengeteg információ által? (Erre több kutatás irányul, és a válasz nem biztató.) A nagy rohanásban könnyű nem jelen lenni az adott pillanatban, és hagyni elveszni azt. A jövőre koncentrálás gyakran a jelennel való szembesülést akarja elkerülni, pedig az időnk véges.
Ehhez kapcsolódik az új fogalom, amit a „slow fashion” takar: tartós, értékes dolgokra fókuszál. A jelszó a fenntarthatóság és a környezettudatosság, amely szép fogalom, fontos érték és hasznos fogás a marketingben. Ez igazán trendi, és ember legyen a talpán, aki nem dől be szemfényvesztésnek. Nehéz különbséget tenni az őszinte elhivatottság és az üzleti hasznon vagy karrierépítés motivációja között. Mi szegény emberek pedig elveszve tévelygünk. Megmosolyogjuk az összeesküvés elméletet, de néha egy James Bond filmben érezzük magunkat, ahol érezzük a fő gonoszt, viszont hiába várjuk a 007-es ügynököt. (Pedig már Daniel Craig-gel is beérnénk, pláne Pierce Brosnan-nal.)
A tévelygés közben saját életünkben is egyszer csak egy sűrű, sötét erdő közepén találjuk magunkat. Elmúltunk 30, akár 40… Sok jó receptet kínálnak már podcast formájában is: hogyan legyünk boldogabbak, sikeresek, milyen a jó párkapcsolat stb. – ráadásul még dönthetünk is erről! És szegény tévelygő hirtelen elveszettnek érzi magát. Az ifjúság sebezhetetlensége véget ért, sok a megvalósulatlan álom, innen csak lefele vezethet az út…
Őrült lélekkeresésbe kezdünk, hol lehet a hiány: a lelkemben vagy a párkapcsolatomban? Ez utóbbit lehet cserélni. Igaz, lehetne építeni is, de arra kevésbé van mintánk, így a használtat inkább kidobjuk. Könnyebb arra koncentrálni, ÉN mit nem kapok meg, mint hogy mit teszek hozzá a rendszer működéséhez. Szembe kellene nézni a múlandósággal, nem őrülten hajszolni valamit, ami a múlté.
C.G. Jung az emberi életet a nap pályájához hasonlítja. Az ifjúkor a felkelő nap, ami egyre erősebben, szélesebben ragyogja be a világot. Az idő múlásával az ember is egyre gazdagabb lesz, de nehéz meghatározni a zenitet. Ezt elhagyva, a nap sugarai nem kifelé, hanem inkább befelé világítanak, az ember önmagába néz. Ha nehéz is a vizsgálódás, jó esetben, ott temérdek kincset találunk. Az álmok elmúlásával nem üresség, hanem új, mélyebb lehetőségek foglalják el a lelkünket.
Így igaz ez a párkapcsolatra is. Az olcsó, gyors csere helyett, a drágább, de értékesebb ápolása is egy lehetőség. Ha az alapok szilárdak, akkor csak a kreativitásunkon múlik, mivé építjük. A sok kétely mellett stabil belső iránytűnk mutathat utat, vannak örök értékek: kitartás, lelkiismeret, becsület, hűség önmagunkhoz is (!) és felelősségérzet.
