A pánikbetegség előfordulása 2-4 % a népesség körében, nőknél kb. 2-3-szor gyakoribb. A pánik elnevezés Pán görög pásztoristen nevéből ered, az ő hangja váltott ki pánik félelmet, szorongást, menekülést a halandókban. A pánikzavar hirtelen fellépő (maximális intenzitását 10 percen belül elérő) intenzív félelem, amelyet legalább négy tünet kísér az alábbiakból:
- szapora szívverés
- remegés, reszketés
- izzadás
- fulladásérzés, légszomj
- mellkasi nyomás, fájdalom
- fuldoklás, torokszorítás
- szédülés, ájulásérzés
- hányinger, hasi panasz
- elidegenedés érzése (kívülről látja magát)
- félelem a megőrüléstől, kontrollvesztéstől
- halálfélelem
- zsibbadás, bizsergés
- hidegrázás, hevülés
A külső provokáló tényezők közül a meleg front, a levegőtlen helyiség, bizonyos helyzetek, ahol már hasonló rosszullét előfordult a leggyakoribbak. Jellemző mechanizmus, hogy a légszomj miatt kapkodó, felszínes, szapora légzés alakul ki, ami ördögi kört indít el. Olyan kémiai változásokat létrehozva a vér vegyhatásában, illetve az idegrendszerben, amelyek tovább rontják a folyamatot. A pánikbetegség jellemzően fiatalkorban, a korai 20-as években kezdődik. A pánikbetegség akkor áll fenn, ha a pánikrohamok többször, legalább hetente fellépnek.
A pánikroham együtt járhat ún. agorafóbiával is, ami olyan helyektől való félelmet jelent, ahonnan esetleges pánikroham esetén nehéz elmenekülni. A páciens kerüli ezeket a helyeket, amelyekre jellegzetes példák: tömegben várakozás, utazás, sorban állás, otthonról egyedül elmenni.
