Kétségkívül a nőknél minden életkorban a leggyakoribb szexuális panasz a szexuális vágy hiánya vagy csökkenése. Napjainkban fokozott figyelmet kapott a téma a média, a gyógyszer-gyárak és maguk a páciensek részéről is. Valamennyien eltökélten keresik a csoda-elixírt, amely fokozza a szexuális vágyat. Mi tehát az igazság, mit tud ma a tudomány a nők csökkent libidójáról?
Klasszikus anekdota, hogy a feleség fejfájásra hivatkozva utasítja el a férj közeledését. A valóságban az is előfordul, a feleségek panaszkodnak a férj passzivitására valamint, hogy hetek telnek el szeretkezés nélkül. Sok karrierjében sikeres pár jó egységet alkot a mindennapokban, de az intimitás hiányzik a kapcsolatból. Kimerültek és a fáradtságra hivatkozva nem jut energia a szeretkezésre. A libidó csökkenése tehát, mindkét nemnél megfigyelhető, de míg a férfiak legtöbbször merevedési zavar miatt, addig a nők az említett probléma miatt keresik fel a szakembert.
Csökkent nemi vágy
A csökkent nemi vágy zavarának definíciója: „A szexuális aktivitásra való vágy és a szexuális fantáziák tartós vagy ismétlődő deficitje vagy hiánya. A zavar észrevehető szenvedést vagy interperszonális nehézségeket okoz.” A kórkép vezető tünete tehát, a szexuális együttlét iránti vágy csökkenése vagy teljes hiánya. A páciensek által elmondott leggyakoribb panasz: „ha rajtam múlna, soha nem szexelnék, ami számomra rendben lenne.” Bár, a jelenség igen gyakori, a mögötte rejlő problémák különbözők és rendszerint komplexek.
Empirikus és klinikai tények azt mutatják, hogy a nőknél a szexuális vágy fantáziálás, sóvárgás és „spontán erotikus gondolatok formájában” ritkán nyilvánul meg. Ez inkább csak a kapcsolat első hónapjaiban – esetleg éveiben – tapasztalható, de stabil párkapcsolatban élőknél alig fordul elő. A vizsgálatok azt igazolták, hogy a nők sok esetben nem szexuális vágyból szeretkeznek, ha-nem az érzelmi kötődés, a romantikus élmények, az intimitás iránti vágy nagyobb hajtóerő az erotikánál. Több kutató felvetette, hogy a nők a férfiak „megszerzésére” használják a szexualitást. Ezt igazolja egy felmérés, amely több ezer nőt megkérdezve a szingliket találta szexuálisan legaktívabbaknak, míg a házasságban élőket a legpasszívabbaknak.
A női szexualitás fő motivációja a „desire to be desired”, amely nőnek az az igénye, hogy szexuálisan vágyjanak rá. Bizonyos életszakaszokban a csökkent szexuális vágy adaptív mechanizmusként is felfogható – pl. a szülés utáni időszakban. A csökkent nemi vágy kórisméjének felállításához a szubjektív szenvedés nélkülözhetetlen, bár sok esetben ez is viszonylagos. A szexuális vágy hiányát a kapcsolatban keletkezett férfi/női vágy különbözősége és az ebből adódó feszültségek miatt kívánják kezeltetni leggyakrabban a nők.
Női szexális zavarok
A férfiak szexuális zavarainak kezelésében áttörést jelentett a Viagra felfedezése. A nők szexuális zavaraiban alkalmazva azonban nem hozott érdemi javulást. Igaz, hogy az ő leggyakoribb problémájuk nem az izgalmi szakasz, hanem a vágy zavara. Továbbá, a legújabb vizsgálatok is megerősítették azt a régi igazságot, hogy a nők legfőbb erogén zónája az agya, ahol kémiailag a vágy növekedésével a dopamin szint emelkedése köthető össze. Évek óta folynak kutatások ennek emelése, és így a csökkent nem vágy szindróma kezelése céljából. Nemrég lezárult egy nemzetközi klinikai vizsgálat (fibanserin hatóanyaggal), amelyet eredetileg hangulatjavítóként fejlesztettek ki. Az eredmények igen hatékonynak mutatták a szert a nők szexuális vágyának fokozására. Ez nem jelenti azt, hogy a gyógyszert szedőknél a szexuális vágy válogatatlan módon tör fel, hanem az érzelmi kapcsolódás továbbra is meghatározó, ahogy ez a női szexualitást igen összetett voltából adódik.
Az elmúlt 25 év kutatásai alapján kijelenthető, hogy a női szexuális izgalom komplex módon érthető meg. Az erotikus inger nemi szervi reflex választ vált ki másodperceken belül. Ez akkor is igaz, ha a nő szubjektíven (agyilag) nem érez szexuális vágyat. A szubjektív izgatottság lassúbb válaszként jelenik meg az agy különböző struktúráinak izgalma révén. A vegetatív idegrendszeri válasz inkább programozott, eközben az agyban más területek aktiválódása mutatható ki. A szubjektív izgalom gondolatokat és érzéseket indít el, amelyek pozitívak és negatívak egyaránt lehetnek. Pozitív esetben a szexuális izgalom felerősödik, viszont a negatív gondolatok gátlón hatnak. A régóta fennálló csökkent nemi vágy szindrómában szenvedő nőknél észlelt hüvelyszárazság negatív élmények megélésével korrelált.
Az agyi és a nemi szervi izgalom néhány esetben egymással ellentétesen is működhet. Előfordul, hogy szubjektíve a nemi vágy tartós hiányáról panaszkodó nőknél erotikus ingerre fiziológiás válasz (nedvesedés) váltható ki. Középkorú nőknél időnként ennek ellenkezője is tapasztalható. Az ún. „genitális halottság” azt jelenti, hogy a nők hüvelyszárazságról és abból adódó kellemetlenségről panaszkodnak, pedig szubjektíve nemi vágyat éreznek. Általában nem genitális ingerekkel izgathatók fel – pl. csókolózás, mellsimogatás, erotikus jelenetek, így számukra a legegyszerűbb segítséget jelenthetik a síkosítók.
Okait tekintve a csökkent nemi vágy szindróma kialakulásában érzelmi, lelki, kapcsolati és biológiai tényezők is szerepet játszanak. A napi élet stressz-faktorai a nők szexuális vágyát egyértelműen csökkentik. A nem kívánt terhességtől való félelem, a bizalom és az intimitás hiánya a kapcsolatban, a hangulatzavarok csökkentik a nemi vágyat.
A tudományos vizsgálatok az igazolták, hogy a szexuális aktus dinamikája különbözik férfiaknál és nőknél. Férfiak esetében a klasszikus modell szerint a vágyat követi az izgalmi fázis, amely orgazmushoz vezet, majd egy ellazulás, pihenés lép fel. Az egyes szakaszok egymást követik. Nőknél a kapcsolat sokkal összetettebb, bonyolultabb, a fázisok inkább körkörös egymásra hatásban ábrázolhatók. Bármely szakasz zavara visszahathat a többire és gátolhatja a szexuális izgalmat. A túl direkt, csak a nemi szervek izgatására koncentráló szexuális együttléti sztereotípiák gyakran vezetnek nőknél a nemi vágy eltűnéséhez. Ugyanakkor, az egyéb módon történő izgatás, a változatos előjáték jótékony hatású lehet. A nőknél a tánc és a masszázs a leghatékonyabb vágyfokozónak bizonyult.
Biológiai faktorok is meghúzódhatnak a csökkent nemi vágy szindróma hátterében. Az instabil vércukorszint és a krónikus betegségek bizonyítottan rontják a nők szexuális vágyait. Az alacsony tesztoszteron szint rontja az izgalmi állapot kialakulásának esélyét az agyban és a nemi szervekben egyaránt. Ugyanis a tesztoszteron szint határozza meg a nőknél is vágy erősségét. A folyamat az öregedés részjelenségeként is fellép (pl. menopauza), mindazonáltal, úgy tűnik, hogy a nőknél a kor előrehaladta nem feltétlenül rontja a szexualitást. Általánosságban elmondható, hogy a párkapcsolat érzelmi biztonsága és intimitása nagyobb hatással van a nők szexuális életére.
A nemi vágy megjelenését az agyban izgató és gátló struktúrák működési egyensúlya határozza meg, amelynek révén a neurotransmitterek szintjének eredője is változik. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a nő nem akarja a szexet, csak ha ideálisak a körülmények (érzelmi stabilitás és bizalom), férfiaknál viszont azért van gátló szisztéma, hogy a „szex ne örökké tartson”. Az ösztrogén a nemi vágyat pozitívan befolyásolja a nőknél, míg a progeszteron és bomlástermékei a vágy csökkenéséhez vezetnek – pl. premenstruális szindróma, fogamzásgátlók szedése esetén. Az oxytocin a kötődésben, a kapcsolat érzelmi és erotikus telítettségében meghatározó szerepet játszik.
Az alkohol és a drog használata szexuális problémákhoz vezethet. A csökkent nemi vágy hátterében állhatnak testi és lelki betegségek. A depresszió és a szorongás kifejezetten rontja a nemi vágyat, sőt a kezelésükre használt gyógyszerek (antidepresszánsok, szorongásoldók) is gátolják a libidót. A fogamzásgátlók hatása a szexre többféle irányú lehet, de a legújabb nagy tudományos vizsgálat azt mutatja, hogy a fogamzásgátlók egyértelműen csökkentik a nők szexuális vágyát.
A média hatása
A médiából szex témában nagyon sok elferdített és téves információ jön, de ez a megközelítés a szexet eszközként kezeli, nem pedig, mint a testi-lelki egészség része, és a felnőttkori kötődés és összeolvadás katartikus megélésének lehetősége. A probléma ebben az, hogy a partnert szexuális tárgyként, nem a szerelem csodájaként tekintik, az együttlétet nem egyesülésnek, hanem bravúrnak tartják. Ez az attitűd nem jellemzőbb a csökkent nemi vágytól szenvedőkre, mint az átlagra. A megállapítás, hogy „emberi” a korral a szexuális vágy csökkenése, nem egyezik a korábban leírt tudományos tényekkel. Igaz, hogy hosszú monogám kapcsolatban nehéz egyidejűleg megőrizni az intimitást és a szenvedélyt, de az „emberi” specifikum éppen abban áll, hogy nem elsősorban az új inger/partner által kiváltott nagyobb tesztoszteronszint-emelkedés, hanem a szeretet, gyengédség, az örömadás, az együttlét motivációja.
Másrészt nem a külvilág, hanem a belső harmónia miatt fontos a szeretkezés. Bizonyították, hogy a párok, akik több intimitást (nem csak szex formájában lehet!) élnek meg, egészségesebbek és kevésbé veszélyeztetettek a válásra. A szív- és érrendszeri betegségek ritkábbak az egészséges szexuális életet élők között. Végül: senki nem mondhatja meg, hogy hányszor és hogyan szerelmeskedjék egy pár, de ha a páciens szenved a szexuális vágy hiányától, és akár a párkapcsolat is veszélybe kerül, az orvosnak kötelessége legjobb tudása szerint segíteni.
