A motiváció jelenléte és foka fontos jellemzője a személyiségnek és az adott lelkiállapotnak – a korábbi részekben erről olvashattak. Arról számos tréning szól, a sikerhez-gazdagsághoz vezető út minél magasabb fokú motiváltságot igényel, s ezzel átfedésben fontos, hogy folyamatosan fenntartsuk a motivációnkat.
Napjainkban divat is az állandó elfoglaltság, csaknem fokmérő, hogy mennyire van telítve a naptárunk, és ezért nyafoghatunk, kevés idő jut a pihenésre. Ha jön a szabadidő, azt minél inkább programokkal kell telezsúfolni, hogy aztán kialvatlanul, hajszoltan kezdhessük tovább a munkát – „pörögni kell”. De valóban a leghatékonyabb létezés a búgócsigaszerű állapot? Az eredmény ismerős: kiégés, krónikus fáradtság, vagy akár így is el lehet jutni a depresszióig.
Tudományos kutatások azt igazolták, hogy időnként szükség van az álmodozásra, bambulásra is. Egy kísérlet szerint a brainstorming-ok során azok teljesítettek jobban, akik azt megelőzően egy unalmasabb feladatot végeztek. Ez pont olyan, mint a sport előtti bemelegítés. Van már unalomkutatás is, amely kiemelte, időnként szükség van arra, hogy „csak nézzünk ki a fejünkből”. Ez eléggé érthető, ha belegondolunk, hogy a mai világban folyamatos ingerek érik a szervezetünket az IT eszközök „jóvoltából”. Ezek olyan gyakoriak, mintha sorozatlövés érné az agyunkat.
A felgyorsult világ ellensúlyozására alkották meg a hollandok a niksent: az életérzés, ami a semmittevés művészete. Tulajdonképpen az az állapot, amikor élvezzük, hogy csak vagyunk.
Jelentheti azt, hogy nem teszünk semmit, de azt is, hogy valami olyasmit, aminek látszólag semmi haszna sincs. Engedjük meg magunknak, hogy a zsúfolt nap után kicsit kiürüljön az agyunk. Csak utána várjuk el magunktól, hogy tartalmas időt tudjunk szeretteinkkel tölteni. Nem kell, ez kötelező része legyen minden napunknak, de időnként kerítsünk alkalmat arra, hogy egy csöndes helyen a semmire gondoljunk – akár fokozva a hatást hangulatvilágítással vagy gyertyával. Ilyenkor kötelező az IT eszközök kikapcsolása!
