Az inszomnia mint betegség a pszichiátriai diagnosztikában specifikus kritériumokhoz kötött. Az ebben szenvedők tartósan és visszatérően gyenge minőségben és keveset alszanak, aminek szövődményeként a mindennapi működésük romlik. Probléma lehet az elalvással, az alvás folyamatosságával és előfordulhat túl korai felébredés, amely után az egyén nem tud visszaaludni.
Az inszomniában szenvedők gyakran panaszkodnak napközben fáradtságról, aluszékonyságról, amely rontja a figyelmüket, a koncentrációjukat és feszültté teheti őket. Extrém esetekben így a munkateljesítmény és a magánéleti funkciók is kifejezetten romlanak. Korábban a szakemberek elsősorban, mint jelző funkcióra tekintettek az alvásra, azaz az egyébként valóban gyakori, a háttérben meghúzódó pszichés probléma tüneteként kezelték.
Ma azonban az alvászavar és a pszichés-, testi betegségek kapcsolata ok-okozati szempontból két irányúnak tekintendő. A kialvatlanság következtében kialakulhatnak kifejezett lelki problémák és mentális zavarok is, de akár szív-, érrendszeri betegségekhez is vezethet. Fontos tehát a jó diagnózis felállítása mellett a megfelelő ok-okozati feltárás, egyben az alvás-higiéné tisztázása és egyben az esetleges, együttesen fennálló egyéb (testi, lelki) betegségek feltérképezése.
Mindezek a lépcsők nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy hatékony, egyénre szabott megoldást találjon a szakember. Akkor kell mindenképpen megfontolni a specialista felkeresését, ha legalább heti 3 alkalommal fordul elő elégtelen alvás, és ez az epizód 3 hónapnál hosszabban fennáll anélkül, hogy annak nyilvánvaló oka lenne. Ez utóbbinál gondolni kell a több műszakos munkavégzésre, de nézzünk magunkba is, hogy a lelkünkben mi a helyzet. A stressz, a hangulati betegségek, a gyógyszerek és a hormonális változások gyakran okoznak alvászavart. Azonban ezek is kezelést igényelnek!
