A koncepció egyszerű: ahhoz, hogy az egészséges agyi működést helyreállítsuk, nem kell mást tennünk, csak a következőt. Hagyjuk abba egy időre a függőséget okozó viselkedést – gondoljunk a közösségi médiára, a videojátékokra, a szerencsejátékokra, a pornóra, az egészségtelen ételekre, a drogokra, az alkoholra. Egy idő után regenerálódik az agyi jutalomrendszer, és az ártalmas dolgok nélkül is képesek leszünk boldogságra.
Az emberek ezt dopaminböjtnek, absztinenciamustrának vagy dopamin detoxnak hívják. De vajon tényleg a jó közérzetet keltő neurotranszmitter kiiktatása a kulcs a függőségek megszüntetéséhez? Ebben a tekintetben eltérők a vélemények. Egyes szakértők szerint a böjt hatására nemcsak a sóvárgás kezd alábbhagyni körülbelül 4 hét alatt, hanem a hangulat, a szorongás, az alvás és a jó mentális egészség összes többi paramétere is javul. Mások viszont túlságosan leegyszerűsített megközelítésnek látják ez a módszert.
A dopamin és az agy
Az agyban van egy terület, amelynek aktivitása meghatározza az örömöt, a motivációt és a jutalomrendszer központját képezi. Mindannyiunknak van egy alapszintű dopaminszintje. Az általunk kedvelt anyagok és viselkedésformák – a csokoládétól és a szextől kezdve a kokainig és az amfetaminokig minden – növelik a dopamin tüzelést. Amikor egészséges jutalomra törekszünk, például egy jó éttermi vacsorára vagy egy kellemes beszélgetésre a barátainkkal, a dopaminerg neuronok tüzelnek, és dopamin szabadul fel.
De a túlzott örömhajszolás, a folyamatos ingerek idővel ellentétbe csapnak át. Az agy alkalmazkodik, és csökkenti az alapszintű boldogságérzetet. Vagyis, a normális ingerek már nem váltanak ki örömöt. Ez a primitív agyi huzalozás evolúciós célokat szolgált, segítve őseinket abban, hogy könyörtelenül hajszolják a szűkös erőforrásokat, például az élelmet. A könnyen elérhető, újszerű, hatékony és ösztönző tevékenységekkel teli modern világunkban azonban agyunk folyamatosan kompenzálni próbál.
A dopamin gyors működésben
A dopaminböjt egyik módja a káros örömforrás kiiktatása 4 hétig. Ez a koncepció nem minden örömöt mellőz, csak az adott függőséget jelentőt. A megvonással párhuzamosan kiegészítő, sokszor fájdalmas tevékenységet (leginkább a sportot) is beiktat. Bár az első 2 hét nehéz, úgy tapasztalják, hogy sok páciens 4 hét után már jobban érzi magát és motiváltabb is lesz.
Azoknak, akik nyugodtan kipróbálhatják a dopaminböjtöt, „önmegkötő” stratégiákat lehet ajánlani, hogy segítsen nekik kitartani. Kerüljék azokat az embereket, helyeket és dolgokat, amelyek csábítást jelentenek a káros tevékenységre. Például törölje a közösségi média alkalmazásait, ha megpróbál méregteleníteni a közösségi médiától. Tegyen fizikai távolságot önmaga és a telefonja közé. Az ételek és anyagok tekintetében pedig tartsa azokat távol a házától.
A dopaminböjt kritikái
A dopaminböjt nem mindenkinek való, és a szakértők vitatják a biztonságosságát és hatékonyságát. Íme néhány gyakori aggály:
- Több szakértő nem a böjtre helyezné a hangsúlyt, hanem a fokozatos „dopamin-visszaállításra”, az egészséges örömteli tevékenységekből származó jutalmak keresésére.
- A dopaminrendszer nem az egyetlen olyan része az agynak, amely a függőségben számít. Az agynak vannak más részei is, amelyek sokkal fontosabbak a kísértés kontrollálásában. A dopamin fontos szerepet játszik a függőségben és a felépülésben, de ez nem az egyedüli tényező.
- Empirikus bizonyíték hiányzik. Klinikai vizsgálatok nélkül nem tudjuk megítélni sem a dopaminböjt hatékonyságát, sem az esetleges veszélyeit. Ezek segítenének a pontos időtartam és módszertan kialakításához is.
Összefoglalás
A függőség mögött álló egyéni okok is döntő fontosságúak. A drog vagy a szokás nélkül egyénfüggő, hogy meg tud-e birkózni az élet stresszhelyzeteivel, ezért új stratégiákra van szükségük. Ha pedig azelőtt hagyják abba a függőségüket, hogy hatékony védekező mechanizmusuk lenne, akkor, a végén még rosszabbul érezhetik magukat, mint korábban és kudarcot vallanak.
A szakértők egy dologban értenek egyet: jobban kellene figyelni a rövidtávon gyors enyhülést adó szerek/viselkedések hatásaira. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a prevencióra. Ezáltal a tudatmódosító anyagok, a közösségi média könnyedsége helyett a saját érett problémamegoldó módszereiket tudják használni az emberek.
