Tisztelt Doktornő! 26 éves lány vagyok, párom 36 és 2 éve vagyunk egy pár, együtt is élünk. Lelkileg teljesen megértjük egymást. Másfél éve (!) nem nevezhető normálisnak a szexuális életünk; az elején még heti rendszerességgel bújtunk össze, most meg már 4 hónapja nem történt köztünk semmi. Párom 1 éve álláskereső, depresszív állapot lépett föl nála, amit próbál tanulással „orvosolni”. Ez engem – mondjuk ki – nem vigasztal, úgy élek már mellette, mint a testvére… Szexuális fantáziáim vannak, amik sajnos nem róla, hanem az egyik munkatársam iránt szólnak. Megcsalni vagy szakítani nem szeretnék, ugyanakkor tovább élni így nem tudok. Létezik, hogy elmúlt életkedve, s az, hogy nem talál állást, elveszi teljesen a kedvét a szexualitástól? Mit tanácsol, mi tévő legyek?
Az álláskeresés egy nehéz életszakasz, s igen megterhelő lelkileg az egyénre. Ez kiválthat depressziót, mint a leírt esetben is, amelynek pedig alapvető tünetei közé tartozik a szexuális vágy csökkenése, így gyakori a szexuális zavar. A leírtak ennek megfelelnek, viszont a kezelési mód, az nem a legmegfelelőbb. Valódi depressziónál szakember segítségére van szükség, de az esetlegesen adott gyógyszerek esetén is probléma lehet a vággyal. A leírtak alapján van egy másik vonulat is, hiszen, ha a kollégája szerepel a szexuális fantáziában, akkor a párkapcsolat érzelmi mélysége és stabilitása megvizsgálandó. Valamennyi szempontot módszeresen végigkövetve remélhető javulás, és egyben a kapcsolat stabilizálása is.
