STAR*D vizsgálat
A STAR*D vizsgálatba nem pszichotikus major depressziós zavarban szenvedő ambuláns betegeket vontak be, akiket prospektív módon, randomizált és kontrollált vizsgálatok keretében követtek. Ez volt az eddigi legnagyobb prospektív randomizált kezelési vizsgálat. Minden beteg kezdetben egy SSRI-t (leggyakrabban használt antidepresszáns csoport) kapott. Azok, akik nem tolerálták ezt a kezelést, vagy akiknél ez a kezelés nem hozott javulást, azoknál más specifikus antidepresszánsokra vagy kognitív pszichoterápiára válthattak vagy kiegészítő gyógyszert is adtak. A vizsgálat megállapította, hogy a kezdeti SSRI-t kapó betegek közül a kezelés váltása vagy kiegészítése a betegek körülbelül 50%-ának javulást eredményezett az önkitöltős pszichológiai teszt eredménye alapján.
Kezelési lehetőségek
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) irányelvek kidolgozásával foglalkozó testület a pszichológia, a pszichiátria és az alapellátás egészségügyi szakembereiből, valamint olyan közösségi tagokból állt, akik saját bevallásuk szerint depresszióban szenvedtek. A testület megvizsgálta a pszichológiai kezelések, valamint a kiegészítő és alternatív gyógyászati kezelések hatékonyságát. Vizsgálta továbbá a pszichológiai kezelések összehasonlító hatékonyságát (önmagukban és a gyógyszerekkel kombinálva), valamint a pszichológiai kezelések összehasonlító hatékonyságát a gyógyszerekhez, illetve a kiegészítő és alternatív kezelésekhez viszonyítva.
A testület azt javasolja, hogy a depresszióban szenvedő, jó állapotot elért felnőtt betegek esetében a klinikusok a visszaesés megelőzése érdekében inkább pszichoterápiát ajánljanak antidepresszáns gyógyszeres kezelés vagy az alternatív kezelés helyett. Az áttekintett szakirodalom a pszichoterápiánál hasonló hatékonyságot bizonyított az alternatív kezeléssel és az antidepresszáns gyógyszeres kezeléssel összehasonlítva a visszaesés megelőzésére. Nem állt azonban rendelkezésre elegendő bizonyíték ahhoz, hogy a visszaesés megelőzésére a pszichoterápia egy konkrét formáját lehessen ajánlani.
Tanulmányok kimutatták, hogy sok javulást elért beteg funkcionálisan jelentősen károsodott marad, amit úgy határoznak meg, hogy képtelenek dolgozni és élvezni az emberi kapcsolatokat, valamint az általános életminőséget. Ezért a tünetek megszűnése nem egyenlő a funkcionális működés helyreállásával. Ez gyakran a pszichoszociális működés károsodásának következménye. Úgy tűnik, hogy a funkcionális károsodás nagyobb arányú, mint a tünetek enyhülése, és ez egyben nagyobb kockázatot jelent a visszaesésre.
