A depressziós tünetek megnövekedése a későbbi életszakaszban az agyi struktúrák „kopásához” vezetett, ezért közel 3 évvel „elhasználtabb” volt az agy állománya ilyen egyéneknél. A vizsgálatot a Kaliforniai Egyetem kutatói végezték több mint 600 alannyal. A korábbi kutatások már felvetették, hogy lehetséges kapcsolat van a depresszió és a demencia fokozott kockázata között idősebb életkorban. Azonban szisztematikus bizonyító vizsgálat csak a jelen tanulmány (J Affective Disor) mögött áll.
A vizsgálatba 629 főt vontak be, akik 23-36 éves kor között voltak, a résztvevők fele nő volt. Az alanyokat 25 éven keresztül követték, valamennyiüknél MRI vizsgálat és kognitív teszt készült. A súlyosabb depresszió esetében az agy öregedése átlag 3 évvel több volt a normál populációhoz viszonyítva. Ezt az összefüggést a különféle zavarótényezőket kiszűrő statisztika is igazolta. Továbbá, a súlyosabb depresszió középkorúaknál egyértelműen rosszabb kognitív funkciókkal járt együtt.
Az összefüggés pontos mechanizmusa jelenleg tisztázatlan. Az alapvető hipotézis, hogy az elmúlt 20 év vizsgálatai bebizonyították, hogy megnövekedett gyulladás és hypotalamus-hypophysis mellékvese (HPA) tengely aktivitás a súlyos depresszió legmeghatározóbb biológiai következménye. Ez pedig egy korai öregedéshez vezet. Ehhez kapcsolható az a feltevés, hogy a depresszió és az agy egészségnek romlása háttértényezőkkel is összefüggésbe hozható: gyermekkori elhanyagoltság, genetikai tényezők, valamint gazdasági-társadalmi státusz.
Sajnos, az antidepresszánsokra fókuszált eredmények csak csekély csökkenést mutattak az elöregedés veszélyére. Az eredmények még további értékelésre szorulnak, újabb vizsgálatok szükségesek, de az biztos, hogy már fiatalkorban fontos a depresszió monitorozása és megfelelő kezelése. Ez segítheti az agy egészségének támogatását a középkorú és időskorú egyéneknél.
