Úgy érzed, a párod kedve tartósan megváltozott, boldogtalannak tűnik és rosszkedvűnek, esetleg önértékelési problémákkal is küzd? Jelentősen többet vagy kevesebbet eszik vagy alszik a megszokottnál? Nehézségeitek vannak az intimitás megteremtésében? Ha több kérdésre is igennel válaszoltál, elképzelhető, hogy nem csak egy rossz időszakról van szó, akár depresszió is állhat a háttérben. A szakértő elmondja, ilyen esetben partnerként hogyan segíthetünk.
„Sokáig nem is tudtam, hogy aggódnom kellene. Bizonytalan volt önmagában és sokat ostorozta magát, mindig nagyon megviselte, ha hibázott valamiben, de korábban is maximalista típus volt, így azt gondoltam, csak sok a stressz, majd jön egy kevésbé húzós időszak, és kiheveri – meséli Laci, akinek hónapokig fogalma sem volt arról, hogy a párja nehézségeit mi okozhatja. – Korábban vidám volt, imádott társaságba járni, így először az lett gyanús, amikor ehhez már nem volt kedve. Egyre többször fordult elő, hogy esténként csak a tévét nézte, nem lelt örömet még az olvasásban sem, pedig korábban falta a könyveket. Nem osztotta meg velem az érzéseit, mindig fáradt volt és kedvetlen. Aztán több nehézséget sodort elé az élet, és elkezdett furcsán viselkedni, egyre jobban eltávolodott tőlem. Próbáltam segíteni, kérdezgettem, hogy mi a gond, de nem mondta el, csak mindig rosszul érezte magát, sokszor egyedül akart lenni. Ekkor kezdtem gyanítani, hogy valami komolyabb gond lehet a háttérben.”
Nem a lustaság és a gyengeség jele
Laci párjáról azóta kiderült, hogy depresszióval küzd, és ezzel közel sincs egyedül.
„A depresszió a leggyakoribb csökkent teljesítőképességet és rosszabb életminőséget okozó mentális betegség – kezdi Dr. Erős Erika pszichiáter. – Nehéz megbecsülni, világszerte hány embert érinthet, de a kutatások alapján akár a népesség 25%-a is küzdhet vele élete során. Magyarországon a depresszió pont-prevalenciája, azaz egy adott időpontban egy adott népességet érintő előfordulási gyakorisága 7% körül mozog, ami talán nem tűnhet nagy számnak, de ha belegondolunk, ez körülbelül hétszázezer ember, nem beszélve arról, hány családot, párkapcsolatot érinthet közvetetten. Ráadásul, a koronavírus-járvány kitörése óta ugyan nem készült átfogó felmérés, de valószínűleg a járvány és a karanténidőszakok következtében a szorongásos és depressziós megbetegedések száma is növekedett az elmúlt két évben.”
Fontos, hogy a depressziót időben felismerjük, a tüneteket ne bagatellizáljuk el. Sokan mégis így tesznek, mert az állapotot rengeteg tévhit övezi, a leggyakoribbak, hogy majd magától elmúlik, hogy az illető csak sajnáltatja magát vagy több figyelemre vágyik, illetve, hogy ez a lustaság és a gyengeség jele.
„Mások azért legyintenek a betegségre, mert a „tiszta depressziós vagyok” a közbeszédben gyakran használt kifejezéssé vált, ha néhány napig szomorúság gyötör, vagy rossz kedvünk van. Olyan esetekben is mondjuk, amikor csak negatív érzelmeinket fejezzük ki, holott a depresszió komoly betegség, és akkor áll fenn, ha egy meghatározott tünetegyüttest meghatározott ideig tapasztalunk – magyarázza Dr. Erős Erika. – A depressziós ember figyelme lelassul, a világot és önmagát is üresnek és sivárnak érzékeli, állandó bűntudattal és önértékelési zavarral küzd, tudja, hogy feladatai vannak, de nincs hozzájuk ereje, úgy érzi, az ágyból is nehéz kikelnie és a külseje is megváltozhat: a vonásai fáradtabbak, az arca színtelenebb lesz, gyakori az arcon az úgynevezett depressziós omega, egy mérges ránchoz hasonló bevésődés a homlokon. A tüneteknek pedig legalább két hétig fenn kell állniuk ahhoz, hogy hangulatzavarról beszélhessünk.”
A depressziós ember tehát állandó lehangoltsággal küzd, gyakran az is nehézséget okoz, hogy kikeljen reggel az ágyból. Ha felismerik, nagyon jól kezelhető, de ha nem, hosszútávon jelentős életminőségromlást okozhat a beteg életében, és hatással lehet a környezetükre is, ezért egy párkapcsolatban különösen fontos, hogy ha tartós változást érzékelünk a másik hangulatában, vegyük komolyan, ismerjük fel a jeleket.
Hogyan ismerhetjük fel?
A pszichiáter figyelmeztet, hogy szakképesítés nélkül soha ne próbáljuk otthon diagnosztizálni magunkat vagy a párunkat, ám vannak árulkodó jelek. Ha ilyet észlelünk, ne habozzunk beszélgetést kezdeményezni, vagy ha az már nem segít, bátorítani a választottunkat, hogy kérjen szakmai segítséget.
- Megváltozott alvás: az első tünetek között lehet, ha a kedvesünk nehezen alszik el, korán kel fel és nem kipihent, vagy pont fordítva, a megszokottnál többet alszik.
- Tartós fáradtság: a rossz alvás következménye is lehet, de önmagában is fontos figyelmeztető jel.
- Sötétebben látja a világot: ha nincsenek már tervei a jövőre nézve, sokat aggódik, mi is aggódhatunk.
- Megváltozott étvágy: az alváshoz hasonlóan mindkét irányban előfordulhat, drasztikusan csökkenhet vagy növekedhet is.
- Csökkent szexuális vágy és örömkészség: gondolhatjuk, hogy a szex jó dolog, aminek a depressziós embert is fel kellene vidítania, de számukra ez nem öröm, csak egy újabb megpróbáltatás.
- Kevesebb kommunikáció: ha a korábban kommunikatív párunk már nem osztja meg velünk az életét, magába fordul, sokszor vágyik egyedüllétre, az szintén utalhat depresszióra.
- Szeretetmegnyilvánulások elmaradása: a depresszióval küzdő ember kevésbé képes odafigyelni a szeretteire, kifejezni az érzéseit, ezért türelmesnek kell lennünk.
- +1: A férfiaknak érdemes külön figyelmet szentelni arra, hogy a nők bizonyos életszakaszokban veszélyeztetettebbek a depresszióra: ilyen időszakok a menstruáció előtti, a szülés utáni vagy a menopauza alatti, de figyeljünk arra is, hogy a betegséget akár egy új hormonális fogamzásgátló is kiválthatja.
A partnernek is nehéz lehet
Ha tehát a másik a szokottnál fáradékonyabb, rosszabbul alszik, megváltozik az étvágya és kevésbé tudja kifejezni a szeretetét, gyanakodhatunk depresszióra. A beteg és a környezetében élők élete felfordulhat, a depresszióval küzdő párjaként teljesen érthető, ha hirtelen elveszettnek érezzük magunkat, nem értjük, mi történik, segíteni szeretnénk, de nem tudunk, ez pedig a kapcsolatra is rányomhatja a bélyeget.
„Mielőtt a páromat diagnosztizálták, sokszor éreztem magam tehetetlennek, még azt is fontolgattam, hogy elhagyom – folytatja Laci. – Nekem is nehéz volt, mert szeretem őt, de akkor sehogyan sem tudtam kapcsolódni hozzá, nem mertem vele megosztani a gondjaimat, mert úgy éreztem, ő sokkal rosszabbul van, és nem tehetek rá még egy lapáttal. Nagyon magányosnak éreztem magam.”
A depresszió okai között egyaránt találhatunk biológiai okokat és olyan életeseményeket, valamint traumákat, amelyek jelentős negatív hatást gyakorolnak ránk. Egy rossz, mérgező párkapcsolat is lehet ilyen ok, de egy boldog párkapcsolatban is kialakulhat depresszió az egyik félnél. A partner szerepe ilyenkor nehéz, különösen, ha nem tudnak kommunikálni, esetleg a másik fél nem látja be, hogy a nehézségeit nem tudja egyedül megoldani.
„A partner fontos szerepet játszhat abban, hogy a depresszióval küzdő felismerje, segítségre van szüksége – magyarázza Dr. Erős Erika. – Sokan gondolhatják, hogy nem szabad a párunkat szembesíteni a betegségével, és ez olyan szempontból így is van, hogy nem vagyunk szakemberek, ne próbáljunk diagnosztizálni senkit. Vissza lehet viszont jelezni, hogy úgy érezzük, valami nincs rendben. Ha nincs betegségbelátása, érdemes először egy-egy tünetre felhívni a figyelmet. Például mondhatjuk, hogy az alváshiány már befolyásolja a mindennapjait, az állandó fáradtság miatt nehezebben tud dolgozni és nincs ereje szabadidős programokhoz. Fontos viszont, hogy ne erőltessünk semmit, forduljunk felé megértéssel, és legyünk nagyon türelmesek. Próbáljuk beszéltetni, megérteni, hogy mit érez, hogyan gondolkodik. Értsük meg, hogy ha most nem tud olyan sok szeretet adni, mint régen, az nem ellenünk irányul, nem azt jelenti, hogy már nem szeret, csupán annyit, hogy még a saját érzéseivel is nehéz megbirkóznia, így kevesebb ereje marad másokra.”
Csak abból tudunk adni, amink van
Lacinak végül az segített, hogy ő maga is elkezdett foglalkozni a depresszióval.
„Cikkeket olvastam az interneten, és egy-két könyvbe is belenéztem – mondja –, ezáltal jobban megértettem őt. Több helyen írtak arról, mit mondjunk, vagy hogyan viselkedjünk, ezeket betartottam, és azt tapasztaltam, hogy tényleg segített. Persze meggyógyítani nem tudtam, ahhoz szükség van terápiára, de örültem, hogy újra tudunk kapcsolódni egymáshoz.”
Depresszióval élni nem könnyű, de egy szerető és biztonságos párkapcsolat segíthet a megküzdésben, ehhez azonban a betegnek újra meg kell tanulnia kapcsolódni a párjához. A Medical News Today amerikai egészségügyi információs oldal „Depresszió a párkapcsolatban – Hogyan küzdjünk meg vele?” című cikkében ad néhány támpontot, hogy betegként hogyan maradhatunk érzelmi kapcsolatban a partnerünkkel.
- Ha biztonságban érezzük magunkat a kapcsolatban, osszuk meg a párunkkal, hogy érezzük most magunkat.
- Beszéljünk arról, hogyan hat a depresszió az életünkre, és mire lenne szükségünk tőle.
- Ismerjük el, hogy ez a párunkra is hatással lehet, és bátorítsuk, hogy ő is beszéljen az érzéseiről.
- Ha a szexuális együttlét nehezünkre esik, tartsuk fenn az intimitást olyan helyzetekkel, amelyekben kényelmesen érezzük magunkat, például öleléssel, összebújással, kézfogással.
- Végül, mindkét félnek szüksége lehet énidőre, ezt tartsuk tiszteletben.
Ha együtt élünk egy depressziós emberrel, fontos tudatosítanunk önmagunkban, hogy úgy támogathatjuk őt a legjobban, ha egy ideig több energiát fektetünk a kapcsolatba, mind érzelmileg, mind fizikálisan. Ez nehéz lehet, de így segíthetjük hozzá leginkább a gyógyuláshoz, csökkenthetjük vele az állandó bűntudatát és magunkat is jobban érezhetjük. A Medical News Today cikkében arra is ad néhány ötletet, partnerként hogyan segíthetünk.
- Tanuljunk a depresszióról. Nézzünk mi is utána, hogyan befolyásolja az emberek hangulatát, viselkedését, valamint milyen terápiás módszerek létezhetnek. Ezáltal jobban megérthetjük, a szerettünk min megy keresztül, és segíthetünk neki abban is, hogy megtalálja a számára legmegfelelőbb terápiát.
- Teremtsünk biztonságos közeget. Ítélkezés nélkül hallgassuk végig, és ismerjük el a gondolatait és az érzéseit.
- Segítsünk praktikus dolgokban. Ha szükséges, egy ideig vállaljuk át a házimunka rá eső részét, intézzünk el helyette olyan ügyeket, amik nehezére esnek.
- Állítsunk fel határokat. Bár a támogatás elengedhetetlen, fontos, hogy mindkét fél értse, vannak határai, amelyek nem a törődés hiányából fakadnak.
Az utolsó tanácsot Dr. Erős Erika is megerősíti, és hangsúlyozza, hogy mindenki csak abból tud adni, amije van, ezért fontos, hogy a partner fordítson időt saját magára is.
„A mentálisan egészséges emberek többet tudnak adni – mondja. – Egy depresszióval élő embert támogatni, utat találni hozzá nehéz és kimerítő feladat, ezért figyeljünk oda a saját lelki egészségünkre is. Nem vagyunk rosszabb emberek, ha időt szánunk a feltöltődésre: sportolunk, relaxálunk, meditálunk, olyan dolgokat csinálunk, amelyekben örömet találunk. Fontos az is, hogy legyen valaki, akivel beszélgethetünk. Ez lehet egy barát vagy családtag, de fordulhatunk pszichológushoz is. A lényeg, hogy a depresszióval élő partnere is a lelkével dolgozik, és bár egy ilyen helyzetben különösen igaz lehet, hogy a szeretet áldozattal jár, nem kell mártírnak lennünk.”
A depresszió hullámvölgy, a gyógyulás hosszú lehet és nehéz, a jó időszakokat követhetik rosszabbak. Fontos azonban, hogy ilyenkor se adjuk fel, egyik fél se érezze feleslegesnek a befektetett munkát, mert a betegségnek ilyen a természete, de terápiával, és ha szükséges, gyógyszeres kezeléssel jól gyógyítható, a partner támogatása pedig tovább segítheti a folyamatot.
Forrás: Nők Lapja Pszichológia 2022/2
