Nyolc általánosan használt antidepresszánst rangsoroltak testsúlyváltozási potenciáljuk alapján. Egy nagy megfigyeléses vizsgálat eredményei kis különbségeket mutattak a rövid és hosszú távú testsúlyváltozásban a nyolc antidepresszáns valamelyikét felírt betegeknél, a bupropion a legkisebb súlygyarapodással, az escitalopram, a paroxetin és a duloxetin pedig a legnagyobbal társult.
Az escitalopramot, paroxetint és duloxetint szedőknél 10-15%-kal nagyobb valószínűséggel nőtt a kiindulási súlyuk legalább 5%-a, mint az összehasonlító készítményként használt sertralint szedőknél. A kutatók megjegyezték, hogy minél többet tudnak a klinikusok és a betegek arról, hogy egy adott antidepresszáns hogyan befolyásolhatja a betegek testsúlyát, annál tájékozottabbak lehetnek abban, hogy melyik antidepresszánst írják fel.
A betegeknek és kezelőorvosaiknak gyakran több lehetőségük is van, az első antidepresszáns felírásakor. Ez a tanulmány fontos valós bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a leggyakoribb antidepresszánsok közül néhánynak a megkezdése után mekkora súlygyarapodásra kell számítani.
Valós adatok a világból
Bár a súlygyarapodás az antidepresszánsok használatának gyakran jelentett mellékhatása, és a gyógyszeres kezeléshez való alkalmazkodás elmaradásához és rosszabb eredményekhez vezethet, hiányoznak a valós adatok a testsúlyváltozásról az egyes gyógyszerek esetében.
A kutatók az Egyesült Államok nyolc egészségügyi rendszerének elektronikus egészségügyi nyilvántartásait használták fel a 2010 és 2019 közötti időszakban. Az elemzés 183.118, 20-80 év közötti felnőttre vonatkozó információt tartalmazott, akik nyolc gyakori elsővonalbeli antidepresszáns egyikének új alkalmazói voltak. A vizsgálatot végzők megmérték testsúlyukat a kezdeti időpontban, valamint a kezelés megkezdése után 6, 12 és 24 hónappal, hogy megbecsüljék a testsúlyváltozás szándékolt (intention-to-treat, ITT) hatását.
A résztvevőket a kiinduláskor véletlenszerűen osztották be a sertralin, citalopram, escitalopram, fluoxetin, paroxetin, bupropion, duloxetin vagy venlafaxin szedésének megkezdésére. A leggyakrabban felírt antidepresszánsok a sertralin, a citalopram és a bupropion voltak. A résztvevők mintegy 36%-ánál depressziót, 39%-ánál pedig szorongást diagnosztizáltak.
Az SSRI-k közül az escitalopram és a paroxetin járt a legnagyobb 6 hónapos súlygyarapodással, míg a bupropion minden elemzés során a legkisebb súlygyarapodással. Az escitalopramot, paroxetint és duloxetint használóknál 10-15%-kal nagyobb valószínűséggel nőtt a kiindulási súlyuk legalább 5%-a, mint a sertralint használóknál.
A sertralint összehasonlító anyagként használva a 6 hónapos súlyváltozás alacsonyabb volt a bupropion (különbség 0,22 kg) és magasabb az escitalopram (különbség 0,41 kg), a duloxetin (különbség 0,34 kg), a paroxetin (különbség 0,37 kg) és a venlafaxin (különbség 0,17 kg) esetében.
Az escitalopramot, paroxetint és duloxetint használók 10-15%-kal nagyobb valószínűséggel szedték fel a kiindulási súlyuk legalább 5%-át, mint a sertralint használók.
Eredmények
A vizsgálatot végzők a vizsgálat során kevés különbséget figyeltek meg a gyógyszerek közötti adherencia (betegek együttműködése) szintjében, kivéve a 6 hónapot, amikor is a bupropiont szedőknél magasabb volt az adherencia szintje (41%), mint a többi antidepresszánst szedőknél (28%-36%).
A vizsgálat csak a receptekre vonatkozó adatokat tartalmazta, és a vizsgálók nem tudták ellenőrizni, hogy a gyógyszereket az előírásoknak megfelelően adták-e ki, illetve szedték-e be. További korlátozások közé tartozott a hiányzó testsúlyadatok, mivel a legtöbb beteg nem pontosan 6, 12 és 24 hónapos korában találkozott az egészségügyi rendszerrel, csak 15-30%-uknak volt testsúlymérése ezekben a hónapokban.
Végül, az alacsony adherencia arányok miatt nehéz volt a 12 és 24 hónapos időpontokban bekövetkezett relatív súlyváltozást az adott gyógyszereknek tulajdonítani.
A klinikusok és a betegek jó, ha figyelembe veszik ezeket a különbségeket, amikor a konkrét antidepresszánsokkal kapcsolatos döntéseket hoznak. Különös tekintettel az elhízás és a depresszió összetett kölcsönhatásaira, és azok egészséget, életminőséget befolyásoló következményeire.
