A jól működő kapcsolatoknak alapvető titka, hogy elfogadjuk a tényt, változunk mi is, párunk is és ezzel a párkapcsolatunk is. Nem lehet örökké lebegni a kezdeti szimbiózisban, a szenvedélynek-szerelemnek fejlődnie kell, szelídülnie, de egyben mélyülnie is. A tűz nem mindig lobog maximális lángon, de ha figyelünk rá, akkor mindvégig melegít és megőrizhető.
A szárnyaló szerelem után a kötődés érzése válik meghatározóvá. Egy lecsendesültebb állapot, amely a hétköznapokat kell, hogy túlélje. Eleinte jellemzően mindkét fél igyekszik kerülni a konfliktusokat, de a mindennapok próbára teszik kompromisszumkészségünket és megjelennek a viták. Véget ér az álom és bekövetkezik a meztelen valóság.
Úgy érezzük, hogy nem könnyű a másikkal, sőt az eddig megismert, de elviselt hibái az agyunkra mennek. Itt az illúzióvesztés vagy kiábrándultság? Vannak, akik ilyenkor kezdik vizsgálgatni, hogy mégsem ő az igazi? Egyre inkább saját igényeink kerülnek előtérbe, nehéz megtanulni, hogy valódi önmagáért szeressük a másikat. Ne a bennünket eszményítő hősszerelmest sírjuk vissza, hanem társként, hús-vér emberként forduljunk egymás felé. Ebben a szakaszban nehezítő tény az unalom, hiszen jó esetben már ismerjük egymást, nincs minden nap egy újabb csoda.
Személyiségfejlődés
Ha elég erősek voltunk, túléltük az előző szakasz válságát, akkor a személyiségfejlődés következő szakaszába értünk: az újra-közeledés, a tartós kötelék és -szövetség fázisa. Ekkor teljesen át merjük magunkat adni a másiknak, merünk gyengék lenni, mert bízunk benne. Nem látjuk őt Istennek, „csak” gyarló embernek, de a tökéletlenségében lesz tökéletes számunkra. Mélyen szeretjük őt, s elfogadjuk hiányosságait. Jelen van a szerelem, de van egy barátság is köztünk. Nem maszkírozzuk szebbé magunkat, az igazi arcunkat és énünket adjuk. Együtt összekapaszkodva át tudunk jutni a nehéz megpróbáltatásokon, sérüléseken és a múltban szerzett fájdalmakat elengedjük.
Kialakítunk egy olyan kis saját világot, amelyben az állandóság és a biztonság az úr. Vannak ismétlődő szokásaink, de ezek nem az unalmat, hanem a kiszámíthatóságot jelentik. Szavak nélkül is értjük egymást, egy érinthetetlen szövetség, stabil harmónia a kapcsolat. Az igazi helyett az igazat találtuk meg.
