Az elmúlt évek egyik kiemelkedő tudományos felfedezése a „2. agy” léte a bélrendszerben. Kimutatták, hogy egy olyan nagy idegsejt-hálózat működik itt, ami versenyképes az agyban lévővel. Egyben, számos kulcsfontosságú idegi ingerület átvivő anyag is képződik itt, amelyek egy része a vér-agy gáton keresztül bejut a központi idegrendszerbe.
A rendszer működése még intenzív kutatást igényel, de annyi bizonyos, hogy az emésztőrendszer mozgatásában szerepe van, és alátámasztja az agy és a bélrendszer kapcsolatának kiemelt jelentőségét és szoros voltát. „Azok vagyunk, amit megeszünk” elv részleges igazolása kitágította az agyra ható stimulánsok, hallucinogének irányába is az érdeklődést, azok esetleges jótékony használata felé.
Az cikk első részében felvázolt ayahuasca (lélek indája) szertartások bizonyos területeken és -körökben lassan divattá válnak. Az élet nagy kérdéseire, a résztvevők lelkében lévő megoldatlan, kínzó problémákra keresik a választ a jellemzően gazdag kirándulók. Az USA nagy városaiban olyan könnyű megfelelő összegért befizetni egy ilyen rítusra, hogy szinte lépten-nyomon beléjük lehet botlani. Olyan könnyű ayahuasca-hoz jutni, mint egy csésze sima teához – a folyadék hasonlít a zöld teához, csak az íze rosszabb.
Ayahuasca
A főzetet Dél-Amerikában számos törzs használta a szertartásokhoz, különböző recept szerint elkészítve azt. A lényeg, hogy több amazóniai növényből, lassú tűzön készítik, de az alapanyag mindig a banisteriopsis indája, illetve egy DMT-t tartalmazó szer – többnyire a psychotria viridis. A DMT egy hallucinogén anyag, amely azonban gyorsan lebomlana a belekben a MAO enzim hatására (ez bontja le az idegi átvivő anyagokat is), de a főzetben szereplő egyéb anyagok gátolják ennek működését. Ezért lépnek fel az intenzív és hosszan tartó víziók.
A szer azonban a szerotonin rendszert is aktiválja, ami az antidepresszívumok kezdeti mellékhatásait dömpingszerűen ráönti annak fogyasztóira: hányás, borzalmas hasmenés, szédülés. A főzet fogyasztása leírhatatlan élményekkel jár, de jellemzően rosszakkal. „Olyan, mintha másodpercenként ezerszer tépnének szét” – mondta egy résztvevő. Halálközeli élmények, csillapíthatatlan szorongás, kilátástalanság a jellemzők. Míg a hallucinogének első hullámakor a jó élmények uralkodtak, ez a szer nem a mennybe repít, hanem inkább a pokolba vagy a purgatóriumba?
Folytatás következik.
