Lehet, hogy az egyén sportolási kedve mögött a bélrendszer egészsége áll? Amerikai kutatók azt tapasztalták, hogy vannak egerek, akik folyton a „mókuskerekükön” rohangálnak, míg mások tudomást sem vesznek róla. Azt tanulmányozták, mi állhat ennek a hátterében, ezért számos kísérleti algoritmust alkalmaztak, hogy milyen biológiai mintázat magyarázhatja ezt a különbséget. Igen meglepő eredményre jutottak, miszerint a genetika csekély fontosságú, de a bélrendszer egészsége (emésztés) annál inkább.
Több módszer alkalmazása után derült ki, hogy a bél ún. mikrobiom állapota kapcsolatba hozható az egerek optimális izomműködésével. Amikor a kutatók széles spektrumú antibiotikumot adtak az egereknek, azok aktivitása felére csökkent, míg abbahagyása után kis idővel nagyjából az eredeti szintre tért vissza. Az eredményt a Nature c. folyóiratban közölték, azt hangsúlyozva, hogy a mikrobiom segíthet az emberekben is szabályozni a sport iránti vágyat.
Még inkább meghatározó volt az a felismerés, hogy az antibiotikumokkal kezelt egerek agyában kevesebb dopamin termelődik egy génaktivitás csökkenése miatt, ami a jutalmazás élményét határozza meg. A pontos mechanizmusra, ami a baktériumoknak az agy működésére való hatását leírja, több éves kutatás után találtak rá. A bélrendszerben 2 olyan baktériumot azonosítottak, amelyek zsírsavat termelnek, és ez kapcsolatba lép a belek endocannabis receptoraival. Ugyanezek a receptorok az agyban néhány lépcsőn keresztül a dopamin-szint csökkenését váltják ki.
Vagyis, ha kevesebb dopamin-szintet csökkentő baktérium van a szervezetben, akkor jobban vágyunk arra, hogy érezhessük a mozgás adta örömet. Leegyszerűsítve, a baktériumok összessége, mint monitor, jelzi az agynak, hogy elég energia van-e a sportoláshoz. A mikrobiomra a genetika jóval kevésbé hat, mint az életvitel. Ha valaki egészségtelenül és össze-vissza eszik, akkor nemcsak meghízhat, hanem tovább csökken a motivációja a mozgásra. Vagyis, kétszeres rizikója lesz a különféle megbetegedésekre.
