Igaz-e, hogy ha nem lepedőakrobata, akkor nem igazán „jó nő” a nő?
A gyors, reflexszerű válasz sok nő szájából a következő: igen, persze. Elég, ha elöltünk néhány percet egy újságárus kirakata előtt, biztos, hogy a legtöbb címlapon olvashatunk valami hangzatos ajánlást vagy trükköt, amellyel szexuális életünket aktívabbá, színesebbé, különlegesebbé tehetjük. E téren alig van különbség a férfiaknak vagy nőknek szánt magazinok stílusában: mind határozottabb, gyakorlatiasabb az ajánlás. A partner szerepe sok esetben alig több mint egy szexuális eszköz, akit alkalmazva fokozhatók a szexuális együttlét jellemző paraméterei: minél több, hosszabb legyen az élvezet.
Az egyenjogúság olyan „teljes”, hogy a női lapok is egyre jobban a mechanikus értelmezést részletezik, s a férfi csak azért kell, hogy közreműködjön a szexuális produkcióban. Az üzenet az, hogy az igazi nő éjjel-nappal, bármely helyzetben készen áll a szexre és a halmozott, látványos élvezésre. Nem csoda, hogy a mindennapokban élő nőkből sokszor szorongást, önértékelési zavart váltanak ki ezek a mércék. Több páciens szorongva keresett fel azzal a panasszal, hogy ő nem képes egymás után öt, halmozott orgazmust átélni. Szóval baj lehet vele, talán „selejtes”?
Kultúránk szexuális története a nemek szerepe szerint három szakaszban fejlődött. Sokáig az, hogy a nők élvezzék a szexet nem volt szempont, sőt a testiséggel kapcsolatos tabuk és tudatlanság ezt erősen akadályozta is. A közelmúltban aztán egyre több szó esett a szexualitásról, bár ezek többsége még ma is azzal indít, hogy „a szex tabu téma”. Gyakran még orvosi körökben is elhangzik ez a mondat. Számomra ennek erősen ellentmond az a mennyiségű cikk, könyv, TV-rádió műsor, stb., amelyek a szexszel foglalkoznak. Alig hiszem, hogy legalább naponta ne botlanánk valami hasonlóba. Igaz azonban, hogy ezek hatása a szexuális kultúrára már kevésbé meggyőző. Elgondolkodtató, milyen hangnem és viselkedés-minták sokszor még a szakembereken is, ha a szexualitásról kell beszélni. Talán, az említett csatornák nem a legmegfelelőbben közelítik meg a kérdést, s ez rontja az egyébként bőséges információ hatékonyságát.
Az mindenképp eredménynek tekinthető, hogy a szexuális kultúra fejlődésének második szakaszában a nők számára is élvezetes, gyönyört adó fogalommá vált a szex. Ám a jelenlegi felfogásban, a harmadik fejlődési szakasz eredményeként, egyre inkább a mennyiségről, önmagunk imádatáról és teljesítményről szól. Amúgy is teljesítmény-centrikus világban élünk, miért pont e területen ne törekednénk arra, hogy mi legyünk a legjobbak, megmutassuk, mit tudunk. Ilyen megközelítésben azonban a szexualitás valójában a lényegét veszíti el: nem felszabadult, bódult összeolvadás, a legteljesebb intimitás a szeretett férfival, hanem két ember egymás melletti léte az ágyban, valójában csupán önimádat.
A teljesítménykényszer következtében sok nő „betegnek, hibásnak” érzi magát, ha este holtfáradtan ágyba zuhan, és „nincs ereje csipkés tangában csábító táncot lejteni férje előtt”. Rosszabb esetben a férj is úgy gondolja, hogy ez így nem normális. Természetesen, ha a nemi vágy hosszabb ideig hiányzik, el kell gondolkodni a kiváltó okon. Sok tényező befolyásolhatja: túlterheltség, stressz, hormonok, fáradtság, testi-lelki betegség, gyógyszerek és a kapcsolat minősége is.
Az igények különbözők. Napi egy és heti egy szexuális aktus egyaránt normális gyakoriságnak számít. Sőt, pontosabb az a vélemény, miszerint a nemi vágy nemenként, egyénenként és életszakaszonként is változik. Senki, egy szakember sem mondhatja meg, hogy kinek, mi a normális. Az is igaz, hogy a nőknél a csökkent nemi vágy alkalmazkodási folyamat is lehet: egyes életszakaszok, pl. gyerekszülés után a figyelem fókusza máshová (a babára) irányul. A csökkent nemi vágy, a ritkább szeretkezés akkor igényel figyelmet, ha ettől a nő is szenved, és a kapcsolat is veszélybe kerülhet a férfi vágyainak kielégítetlensége miatt.
Lehetnek tehát életszakaszok (terhesség, gyerekszülés után, túl sok munka), amelyek nem kedveznek a szeretkezések sűrűségének. Ha ilyenkor az elvárások erősek, sürgetők, könnyen lehet, hogy a szex gondolata negatív érzéssel párosul, frusztráció alakul ki, amely tovább rontja a szexuális élet minőségét. Pedig a szexuális együttlét igazai funkciója a boldogság kiteljesedése, amely ha lelki összeolvadáson alapul, akkor rengeteg energiát szabadít fel, feszültségoldó hatású és elmélyíti, megerősíti a kapcsolatot. A szeretkezés legfőbb funkciója a kötődés megélése, e kötődés nélkül egészséges élet elképzelhetetlen. Éppen ezért fontos, hogy ápoljuk, őrizzük meg az erotikát, ami persze semmiképp nem történhet kényszerből. Mint az élet sok más területén, itt is igaz, hogy a kevesebb, néha több. Egy igazán teljes szeretkezés után közvetlenül az ellazulás periódusa következik, és a kielégülés miatt az ismétlés nem feltétlenül szükséges.
Összegezve hangsúlyoznám, hogy jó lenne, ha a szexben a minőség és nem a mennyiség lenne a cél. Ez vonatkozhatna a szexuális témájú megnyilatkozásokra is, hogy a pózok mechanikus leírása és a „használati útmutatók” között ne vesszen el az igazi erotika.
