Négy hónapja aktív a nemi életem. Az elején úgy éreztem, soha nem fogom élvezni, de ahogy a barátomnak csökkent a vágya (nekem ő volt az első, neki volt már tapasztalata, csak sokat kellett várnia rám), úgy egyre több idő „jutott” az előjátékra. Így az elmúlt két hétben odáig fajultak a dolgok, hogy én állandóan szeretném, ő meg már nem bírja. Még nem volt orgazmusom, már többször éreztem, hogy közel vagyok hozzá, de azzal a tempóval, ami nekem kellene ő túl hamar elmegy. Ha lassabban csinálja, akkor meg annyira nem jó. Sőt nekem kifejezetten unalmas, bár ő így is, úgy is elélvez a végén. Tanácsolták, hogy maszturbáljak előtte, de nem szoktam, és valahányszor próbáltam nem volt jó. Lassan nem tudok a közelébe lenni, mert meg akarom erőszakolni, és ha arra gondolok, milyen „frigid” voltam korábban… Úgy érzem, hogy elvesztettem önmagam és a viselkedésemmel őt is el fogom. Ha tudsz, kérlek, segíts.
A kérdést két oldalról kell megközelíteni. Egyrészt a fiú elélvezését elnyújtani, amihez (amennyiben nem korai magömlésről beszélünk) javasolnám az aktus megismétlését kis pihenő után. Másrészt, semmiképpen nem normális (női oldalról), hogy valaki állandóan e téma körül „pörögjön”. Az sem, hogy a szexet unalmasnak találja a tempó miatt. A szerelmeskedésnek az érzelmektől jobban kell függenie, mint a ritmustól. Az önkielégítés fontos része a szexuális fejlődésnek és a saját test megismerésének, tehát ezt mindenképpen célszerű „gyakorolni”. Egyébként, a szerelem páros dolog, amiben nem lehet csak egy, csak a saját szempontunkat ismételgetni.
