A stressz az életünk része, különösen igaz ez az immár évek óta tartó pandémiás helyzetre. Jól ismerjük és alapjában mindenki szabadulni szeretne tőle, de vajon jó módszerekhez nyúlunk-e vagy létezik-e ideális helyzet stressz nélkül?
Alapvetően minden inger, amely kibillenti a szervezetet egyensúlyából, stresszként tekinthető: ez lehet akár egy zajártalom vagy sokkal inkább valami lelki megterhelés. Az erre adott válaszként a szervezet igyekszik ezzel megbirkózni, felkészül a küzdelemre vagy a menekülésre. Azaz, az idegrendszer vezényletével olyan élettani folyamatok indulnak be, amelyek a nagyobb erőkifejtésre teszik alkalmassá azt. Pulzusunk, vérnyomásunk emelkedik, megnő a stresszhormon szintje. Ha megoldódik a veszély, visszaáll a nyugalmi helyzet és ez a reakció is megszűnik.
Krónikus stressz
Az igazi veszély akkor áll fenn, ha a stressz krónikusan van jelen életünkben. A mindennapi életben ez leginkább munkahelyi stresszt, hosszantartó betegségeket vagy anyagi gondokhoz kötődő bizonytalanságot jelent. Köztudott, hogy a legnehezebb kihívás a bizonytalanság tűrése a léleknek, amikor valamire még nincs válasz, nem látjuk a megoldást. Szokás mondani, hogy a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság. Ugyanakkor minél felnőttebb, érettebb a személyiség, annál inkább bírja a feszültséget, így a végeredményt tekintve is sikeresebben küzd meg a stresszel.
Mindenki „kezeli” a stresszt valahogyan. A mindenáron való menekülés nem a legüdvözítőbb cél, mert az optimális működésünkhöz egy bizonyos szintű stresszre szükség van. Vannak, akik meg is fogalmazzák, hogy stressz hatására jobban tudnak teljesíteni, míg másik inkább lebénulnak. A teljes stresszmentesség legfeljebb vegetálást jelent, hiszen tudjuk, hogy az élet a komfortzónán kívül kezdődik. Ha azonban sokáig vagyunk az őrlődő helyzetben, akkor az idegrendszer által adott folyamatos álriasztás a szervezetünk kimerüléséhez vezethet.
Stresszkezelés
Számos ösztönös formája van a kezelésnek. A legegyszerűbb tagadni vagy eltompítani magunkat különböző szerekkel, ezek azonban inkább rontanak a helyzeten. Természetes reakció, ha beszélünk valakivel róla (panaszkodunk), ennek már van egy megkönnyítő szerepe. Sőt ennek kapcsán akár az első lépésként megfogalmazhatjuk, hogy mi a stressz forrása és milyen erőket tudunk mozgósítani a megoldás érdekében. Vannak általános technikák (légzésgyakorlatok, testmozgás, relaxáció, kreativitás stb.), amelyek segíthetnek. A legfontosabb azonban, jól ismerjük önmagunkat és tudatosan figyeljünk testünk jelzéseire, hogy a helyzethez és önmagunkhoz leginkább hatékony technikát elsajátítsuk.
Összességében nem a stressz, hanem az arra adott reakciónk, ami meghatározza, hogy mekkora veszély alakul ki egy adott helyzetben. A határidők nyomása ellen megfelelő napirend, feladatlista segíthet. Az ennél mélyebb, bonyolultabb (akár krónikus) megterhelés esetében össze kell gyűjteni és ismerni a saját erőforrásainkat, fejleszteni kell az asszertivitásunkat és a folyamatos, tudatos jelenléttel hatékonyan megküzdeni az adott helyzettel. Hogy sikeresek legyünk, ehhez a szükséges alapkészségek fejlesztéséhez érdemes szakemberhez fordulni.
