A férfiak szexuális zavarainak hatékony gyógyítását az 1970-es években talán éppen a szexuális forradalomnak köszönhetjük. A megelőző orvoslás a férfi szexuális problémákat hormonális vagy lelki eredetűnek tartotta. A terápia csökkent ivarszervi működés esetén a tesztoszteron adását jelentette, egyébként pedig pszichoterápiát alkalmaztak. Úttörő eljárást jelentett a sebészeti beavatkozás, amely hímvessző vérkeringésének helyreállítását célozta meg. Ez olyan érdeklődést váltott ki, hogy New Yorkban 1978-ban megrendezték a témáról az 1. nemzetközi konferenciát.
Az USA-ban a merevedési zavarok kezelésére olyan új, drámai lehetőségek nyíltak meg, mint a hímvessző protézisek bevezetése, amely világszerte a férfiak tízezreinek nyújtott megoldást a szexuális problémájára, s egyben növelte a tudományos érdeklődést a szexuális orvoslás iránt. 1981-ben a hímvesszőbe alkalmazott papaverin injekció merevedést provokáló hatását R. Virag mutatta be. Ez nagy lépés a merevedés élettani folyamatának megértésében és a kezelési lehetőségekben egyaránt.
A paparevin, majd később a prostaglandin injekció hatékony eszköze lett a merevedési zavarok gyógyításának. 1992-ben javaslat született arról, hogy az impotencia szó helyett a merevedési zavar legyen használatos, amely a hímvessző sikeres szexuális együttléthez szükséges merevedésének elérését és/vagy fenntartását jelenti. Napjainkban ezt a szakkifejezést használjuk a férfiak potencia problémájának leírására.
Az 1990-es évektől így a potencia zavarát definiált betegségnek nyilvánították, amelynek kezelése az egészségügy feladata. A kutatások egyre nagyobb erőfeszítést fektettek a merevedési zavarok mechanizmusának feltárására, az igazi áttörést a kék tabletta felfedezése okozta. Ennek társadalmi hatása talán még az orvosi megítélésnél is nagyobb volt. Becslések szerint kb. 25 millió ember hálás a tablettának, és további milliók az utódainak.
