A szexuális orvoslás új időszámítása az 1970-es években kezdődött, amikor újra gondolták és megújították ezt a tudományt. A korábbi időkben a férfiak szexuális zavarait (így a merevedési zavart is) főként lelki eredetre, esetleg tesztoszteron-hiányra vezették vissza. A szexuális zavarok kezelése pedig főként szex-terapeuták vagy endokrinológusok kiváltsága volt. A női szexualitás pedig alig jelentett többet, mint egy fekete foltot ebben a tudományban. Napjainkban a férfiak szexuális zavarait igen eredményesen tudjuk kezelni gyógyszeres úton az esetek többségében, de a női szexuális zavarok és terápiájuk még napjainkban is kihívást jelent.
Az emberiségnek régóta szorongást okoz a szexuális zavar, i.e. 1000 körüli időkből maradtak fenn falfeliratok fohászokról az impotencia elkerüléséért. A baj kezelésével már a rómaiak is foglalkoztak, a különböző történelmi korok újabb és újabb csodaszereket próbáltak ki a kezelésére. Ajánlottak masszázst, a hímvessző elszorítását vagy különböző ételek fogyasztását. Ilyenek voltak a szexuális állatok húsának, nemiszervének vagy egyéb testrészének elfogyasztása – pl. orrszarvú tülke, tigriscsont. A gyümölcsök közül pedig a barack és az osztriga gyakran javasolt egyes kultúrákban.
Az 1960-as években Masters és Johnson azóta is sokat idézett kutatásokat folytatott a szexualitás élet anatómiájáról és pszichológiájáról. A szexterápia új megközelítéséi lehetőségeket kínált és nyílt vitákat indított el. Körülbelül ugyanezen időkben a szex-szteroidok megismerése a fogamzásgátlás új perspektíváját kínálta. A nők termékenységük fölötti kontrollképességének érzete döntő volt a feminizmus növekedésében, s egyben liberálisabb társadalmi attitűdöt eredményezett a szexualitás terén. Így az 1960-as évek végére, 1970-es évek elejére kibontakozott a szexuális forradalom.
Folytatás következik.
