Amikor két szerelmes egymásra talál, a kapcsolatuk fejlődésével elérkezik az a pont, amikor döntést kell hozni: elköteleződünk-e egymás mellett, közös utat válaszunk-e? Ha igen, akkor az „én” és a „te” tudat helyett létrejön a „mi” fogalma, ahol ismerjük önmagunkat és a párunkat, valamint elfogadni és kezelni tudjuk egymást a gyengeségeinkkel együtt. Az érzelmileg érett személyiség valóban megállapodik a partnere mellett, nem megalkuszik vele.
A címben feltett kérdésre sokan rávágják a választ: szeretet, bizalom … érdek(?) A kimondott szavakban rejlő tartalmak sajnos sokak számára nehezen értelmezhetők. A párkapcsolatok többsége langyos víz, amelyben inkább egymás mellett vannak el a partnerek, mint felelősséget vállalnának egymásért. Soha nem alakul ki közöttük egy kendőzetlen, lelkileg meztelenre vetkőzött kapcsolódás és összeolvadás. Nincs igazi szövetség, mert félnek retusálatlanul felvállalni magukat a másik előtt.
Jól működő kapcsolatban az „én” és a „te” a „mi” részévé válik, és minél nagyobb a közös rész, annál erősebb a kapcsolat. Sokan azonban a másikban leginkább azt a tükröt keresik, amiben a saját nagyságuk tündökölhet. Ez egészen megtévesztő képet mutathat, miszerint az illető mindent megtesz, feláldoz a másikért.
A szerelmi háromszög
Több olyan páciensem van, aki évek óta él alárendelt (szerelmi háromszög részeként) helyzetben. Rengeteget „szolgáltat”, sok pénzt költ és meséket sző arról, miért nem tud beteljesedni a szerelmük. Pedig ordítanak a tények, hogy az ő szolgálatait és pénztárcáját használja a másik, aki cserébe csak gyönyörű szavakat ismételget. Akkor miért marad bent a vakságban a „szerető”? Valójában képtelen igazi közelséget vállalni a valós intimitás élményét megélni. Mindig egy szebb, dicsőséges arcot akar mutatni ahelyett, hogy a lelkét kitárná. Miközben szenved, ez a beteljesületlenség védi őt attól, hogy lelepleződjön, kiderüljön a nárcizmusa és éretlensége.
Az igazi kohéziót a kapcsolatban a nyers őszinteség, a bizalom és az igazi intimitás (nem egyenlő csak a szex fogalmával) jelentheti. Ez vezethet időszakosan civódásokhoz, amelyek megoldását a párok közösen szeretettel keresik. Az igazi vészjel nem a veszekedés, mert ez még érzelmet tükröz, hanem a csak úgy egymás mellett „ellevés”, a közöny. Sajnos, a kapcsolatok többsége inkább egymás mellett élés, mint egymás erősítése, inspirációja…
Ha a keresett boldogságot akarjuk megtalálni, akkor nézzünk önmagunkba és vállaljuk fel sebezhetőségünket. Lehet, hogy ez ijesztőnek hangzik, de az egyetlen út a harmonikus párkapcsolathoz.
