Avagy a párkapcsolatok fejlődése
Szeretjük a meséket és a romantikus filmeket. Jó érzés olvasni az utolsó mondatot, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak” vagy úgy bámulni a „the end” feliratú utolsó képkockát, hogy titokban könnyes meghatottsággal elmerülünk az idillben. A valóság azonban kicsit más. Ahol a szokásos „love storyk” és a mesék végződnek, valójában ott kezdődik az igazi történet.
Ha követhetnénk a folytatást, kiderülne, hogy Csipkerózsika és Hamupipőke igazi megpróbáltatásai még csak most kezdődnek. A személyiségfejlődés meghatározott szakaszaival régóta foglalkoznak a szakértők. Lényegében egy párkapcsolat is ugyanazon az úton halad, ahogyan egy kiszolgáltatott csecsemőből érett, önálló felnőtté válik az ember.
Az egymásra találás, a szerelem éledése az első intenzív lépés. Ekkor repkednek a pillangók a gyomrunkban, lebegünk a föld fölött és megtaláltuk a tökéletest, az igazit. Kezünkben a kulcs az örök boldogságra. Sokszor látjuk, hogy mindenben hasonlók vagyunk, eggyé válunk vele lélekben. Jó abban fürdeni, hogy ő is vak (persze akkor még nem tudjuk), és így mi is ragyogóan tökéletesek vagyunk. Ez a szimbiózis szakasza.
Eufória vége
De az eufória törvényszerűen véget ér! Egy nagy szüleménye remélhetően megmarad, hogy a „mi” érzés költözik be a gondolatainkba. Mégis, a rózsaszín szemüveg elpattanásával már látjuk a másik különbözőségét, sőt hibáit is. A kapcsolatban a határkijelölés a legfőbb mozgatórugó. Sajnos, kapunk kritikát, és sokszor mi sem megfelelően fogalmazzuk meg azt. Differenciálódás… a félistenből gyarló ember lesz, és azt kell megtanulnunk szeretni.
A saját igényeink, amit eddig el is felejtettünk, néha túl tolakodóan is helyet követelnek maguknak. Veszekedések, jó esetben csak viták, válnak gyakorivá – kinek mit lehet, mi a kötelessége stb. Ez a szakasz erősen megpróbálja a kapcsolatot. Azok, akik valójában a szerelembe menekültek a magánytól (inkább azt szerették, hogy beléjük szerelmesek, mintsem ők szerettek volna), könnyen elbuknak itt. Ekkor kell felismernünk, hogy mindkettőnknek más saját időtöltésre is szüksége van. Engedjük, hogy párunk fejlődjön és mi is fejlesszük magunkat. Ez a kapcsolatunkat gazdagítja.
Folytatás következik.
