Az emberek alapvető igénye a biztonság, ami több megközelítésben vizsgálható: anyagi, egzisztenciális, lelki és párkapcsolati. Az ez iránti vágy olyan erős, hogy legtöbben azt hangsúlyozzák: a bizonytalanság annyira elviselhetetlen számukra, hogy annál még a biztos rossz is jobb. A személyiség érettségével szoros kapcsolatot mutat az adott egyén feszültségtűrése, vagyis az, hogy mennyire és hogyan képes megküzdeni a bizonytalansággal.
A bizalom érzése több tényező együtt hatásából adódik. Alapvető eleme a korai életeseményekhez kötődő tapasztalat. A személyiségfejlődés első nagy kérdése a bizalom-bizalmatlanság kettőse Erik H. Erikson szerint. Az első 2 életévben az anya-gyerek kapcsolat milyensége csaknem sorsdöntő lesz a későbbi életre és kapcsolati mintákra vonatkozóan. Ezt a tematikát sok, a gyermek személyiségfejlődését vizsgáló tudós boncolgatja – Mahler, Kohut stb.
Az alapvető minta, hogy a teljesen kiszolgáltatott baba igényeit az anya hogyan érzékeli és reagálja le. Bár mai tudásunk szerint a csecsemő nem egy fehér lap, e tekintetben az anya viselkedése és a köztük lévő kötődés milyensége eldönti a későbbi kapcsolati mintáit. Kiemelten igaz ez a párkapcsolat témakörére. Tudjuk, hogy vannak nagyon bizalmatlan és könnyebben bizalmat adó emberek. A párkapcsolatban pedig szinte mindenki a legfőbb szükségletnek a bizalom meglétét emeli ki.
Mit jelent, ha bizalmatlanság üti fel a fejét? Természetesen más a helyzet, ha ez mindig jelen van, vagy ha egyszer csak valamilyen hatásra megjelenik. Az a személy, akinek korai élményei azt tanították meg, hogy szükségleteit nem értik, vagy nem törődnek azokkal, bizalmatlanná válik. Ez a bizalmatlanság vonatkozik a társra, de vonatkozik önmagára is, mint önbizalomhiány. Még akkor is, ha ezt sok esetben megtévesztően maszkírozza, akár túlértékelve magát.
A probléma értelmezéséből született egy nagy-sikerű önsegítő könyv (Harris TA: I’m Ok, you’re Ok), amely az említett helyzetet úgy magyarázza, hogy az önbizalom-hiányos ember alapvetően nem tud bízni, és sokszor szorongóvá, féltékennyé válik. Ha az anya nem észleli, vagy akár semmibe veszi a csecsemő igényeit (esetleg bántalmazza is), akkor nem marad más választás, mint kiépítsen egy bástyát a gyerek, csak önmagát szeretve és mindenki mással ellenséges, kihasználó magatartást tanúsítva.
Bármelyik szereplő nem OK volt a hibás, az rossz működésű emberi kapcsolatokat eredményez. Az ideális helyzet, hogy mindketten OK-k vagyunk, már egy érett döntés eredménye, amelynek hátterében természetesen elég jó anya-gyerek kötődés áll.
Folytatás következik.
