A medikusképzés hangsúlyos része az orvos-beteg kapcsolat szabályainak és az empátia fogalmának oktatása. Mégis, napjaink orvoslását szemlélve, évek óta erősödik bennem a gondolat, hogy minden orvosnak kellene „a másik székben is ülnie”. Akkor talán nem, vagy kevésbé fordulnának elő azok a szomorú jelenségek, amelyeket csaknem naponta hallunk.A cikk első részében a szolgáltató orvossal, a páciens edukációval és a konzultációs időpont fontosságáról írtunk.
4. Egyedi megközelítés, holisztikus szemlélet
Sajnos, általános gyakorlat, hogy a betegek sémák és dobozolás alapján kerülnek megítélésre. Persze az irányelvek, leletek meghatározók, sok esetben segítenek, elvezetnek a helyes diagnózishoz, de ez nem mindig van így. És még kevésbé adják meg az adekvát terápiát. Csak néhány valós példa. Ha valaki fullad, de nem vérszegény, ne nyugodjunk meg. A 40 éves nőnek mellkasi fájdalma és hányingere volt, egy gyors EKG után hazaküldték. Szerintem, ez felelőtlenség, mert rá sem kérdeztek rizikó-tényezőkre (ő erős dohányos, évek óta nem menstruál stb.). A járásnál jelentkező csípőfájdalom lumbágóként injekciós kezelése csaknem a beteg életébe került (hasi verőér elzáródása volt). A sémák hasznosak, de ha az orvosok elfelejtenek gondolkodni, akkor kevesebbet tesznek, mint a robotok. Ez messze áll a Gyógyítás Művészetétől.
Még kezdő orvosként megfigyeltem, hogy a kórházba kerülő idős páciensek, akik egy törékeny egyensúlyban addig elműködnek, ott bekerülnek a leletek tökéletesítésére törekvő csapdába. A szervezet, ami eddig működött valahogy, nem bírja ki a „forszírozott idealizálást”. Az orvos gyógyítja a saját területét, nem gondolva arra, hogy a tartós kezelés mit vált ki más szervekben. Nem a szervezet egészét mérlegelve adnak gyógyszert, figyelmen kívül hagyják a szervezetben mindig zajló kölcsönhatásokat. Jó, ha csökken a koleszterin, de lehetőleg ne cukorbetegség árán. Az emberi szervezetet csak bio-pszicho-neuro-endokrin-immunológia körben szabad megítélni, és így beavatkozni.
5. Szokások és sablonok felülvizsgálata
Ha a beteg nem szokásosan reagál a kezelésre, akkor is a szokásrend sokáig működik. Ez az attitűd jellemzőbb az orvosokra, minthogy az adott kérdést rejtvényként és/vagy matematikai feladatként kezelnék. Pedig ez teszi izgalmassá az orvostudományt, és adja a szépségét. Ez mentheti meg az orvost az oly veszélyeztető kiégéstől, amellyel ős is és a beteg is jobban jár.
6. Higgyünk a betegnek
Akkor is, ha eltér a panasza a rutintól. Kezdő orvosként éjszakai ügyeletembe a mentő behozott egy öreg nénit a pszichiátriára, mert azt állította, bogár van a fülében. Tehát, megállapították, hogy zavart, bolond. Másnap reggel a fülészeti konzílium kiszedte a bogarat. Persze az elfogadó hozzáállás nem naivitást jelent, a manipulatív, passzív-agresszív tendenciák felismerése és kezelése a szakértelem kérdéskörébe tartozik. Az orvosnak tudatosan hazudozók pedig leginkább öngólt lőnek.
7. Terápiás keretek
Mi várható el a pácienstől? Belátás, complience, türelem. Döntsünk arról felelősen, kit válasszunk kezelőorvosnak, azután bízzunk benne. Adjuk át neki a terhet, ami a gyógyítás felelőssége. Nem érdemes „Doctor Google-hoz” fordulni, más orvosokon keresztül ellenőrizni. Ez nem hiúsági kérdés, hanem a többféle vélemény (vagy csak megközelítés) a páciens bizonytalanság érzését, szorongását fokozza. Én örülök, hogy sok információt lehet nyerni az internetről, mert egy határig ez hasznos. Az ott lévő adatok sokszor félrevezetők, egysíkúak, vagy akár hibásak. De még ha jók is, értékük megítélése szakértői tudást igényel. Az orvosválasztás előtt kell tájékozódni, aztán pedig együttműködni, időnként értékelni.
Tiszteljük a saját problémánkat, a mások szenvedését, és ne gyengítsük azt, akiből épülni akarunk! Értetlenül hallom, ha valamelyik (akár évekkel ezelőtt nálam járt) páciens 2 percre felhívna, hogy megbeszéljen valamit, vagy „beugrana” egy receptért. Bár én szoktam emlékezni, nem várható el az orvostól, hogy hirtelen képben legyen az adott pácienssel, főként nem az aktuális problémával, esetleg épp egy másik terápia közben. 2 perc alatt mi ítélhető meg? Fókuszálás híján mondhat valami félreérthetőt az orvos, ami ártalmas is lehet. Komoly kérdésben, ilyen helyzetben felelősségteljes vélemény nem adható. Vagy súlytalan a kérdés? Akkor miért sérüljön más páciens ellátása, aki teljes figyelmet érdemel. Ha pedig az orvos rekreációját sértjük, sokat teszünk azért, hogy lemerüljön az az akkumulátor, amely bennünket hivatott feltölteni.
A „felugrós” recept egy vicc. A kontroll arra hivatott, hogy a köztes idő tapasztalatai, új és/vagy nem-várt események, más gyógyszerek, mellékhatások stb., jelen státusz alapján az orvos megítélje a kezelés folytatását. Összefoglalva, a konzultáció adja a keretet a problémák megbeszélésére és a terápia felállítására. (Ugyanakkor, fontosnak tartom, hogy az orvos elérhető legyen, hiszen lehetnek olyan sürgős esetek, amelyeknél ez biztonságot ad a páciensnek.)
Folytatás következik.
