Életünk során mindannyiunkat kisebb-nagyobb mértékben érnek olyan élmények, amelyeket minden ember veszélynek él meg. Ezek lehetnek pl. földrengés, baleset, árvíz, egyéb katasztrófa helyzetek vagy hosszan tartó, rendkívüli életterhelések – pl. háború, gazdasági válság, munkanélküliség stb. A cikk előző részében stressz és szorongás témaköröket tekintettük át, most a szorongásos betegségekkel és a depresszióval folytatjuk a mentál-fitneszt.
Szorongásos betegségek
A szorongásra által kiváltott védekezés lehet passzív elkerülés, ez a fóbiás viselkedés létrejöttének magyarázata, illetve aktív, ami a kényszerbetegség tüneteihez vezethet.
Kényszer betegség
A kényszerbetegség előfordulása 1-3 %, tehát minden 50 emberből egy szenved ettől a problémától. Kialakulása szempontjából a legsérülékenyebb időszak a serdülőkor, de akár már gyermekkorban is kialakulhatnak kényszeres tünetek. A negyedik leggyakoribb pszichiátriai betegség. A férfiaknál általában korábban indul (11-18 éves korban), a nőknél sokszor szülés után. Általában lassan fejlődik ki a betegség, jellemzően bővül az eredetileg a szorongás elleni védekezést szolgáló, de öncélúvá váló sztereotípiák, rituálék repertoárja.
A pácienst kínzó, akaratlanul a tudatba betolakodó gondolatok gyötrik, amelyeket próbál más gondolatokkal, vagy sokszor cselekvésekkel elnyomni és semlegesíteni. A kényszergondolatok a pácienstől én-idegenek, kínzóak, tartalmuk szerint agresszívak, szexuális tartalmúak, betegséggel, vallással kapcsolatosak. Az általuk okozott szenvedés enyhítésére, oldására alakítja ki a páciens a rituáléit, cselekvés sorait, melyeket precízen kell ismételnie és végrehajtania a működés érdekében. Az egyre nagyobb tökéletességre törekvő szándék egyre több problémát vet fel, amelyek újabb szorongás forrásai lehetnek, ahelyett, hogy enyhítenék azt.
A kényszerbetegség jellemzői:
- Kényszergondolat: akarattól független, visszatérő, szorongást keltő, én-idegen képzet, a beteg az abszurditásával tisztában van, de leküzdeni képtelen: félelem a beszennyeződéstől, agresszív késztetések, kételkedés, döntésképtelenség.
- Kényszercselekvés: a kényszergondolatra adott túlméretezett, ismétlődő, leküzdhetetlen cselekvéssor: tisztálkodási, ellenőrzési, megszámolási, ismétlési kényszeres rituálék.
A betegek sokszor szégyellik panaszaikat, azt hiszik, egyedül vannak a betegségükkel.
Pánikbetegség
Előfordulása 2-4 %, nőknél kb. 2-3-szor gyakoribb. A pánik elnevezés Pán görög pásztoristen nevéből ered, az ő hangja váltott ki pánik félelmet, menekülést a halandókban. A pánikzavar hirtelen fellépő (maximális intenzitását 10 percen belül elérő) intenzív félelem, amelyet legalább négy tünet kísér az alábbiakból:
- szapora szívverés
- remegés, reszketés
- izzadás
- fulladásérzés, légszomj
- mellkasi nyomás, fájdalom
- fuldoklás, torokszorítás
- szédülés, ájulásérzés
- hányinger, hasi panasz
- elidegenedés érzése (kívülről látja magát)
- félelem a megőrüléstől, kontrollvesztéstől
- halálfélelem
- zsibbadás, bizsergés
- hidegrázás, hevülés
A külső provokáló tényezők közül a meleg front, a levegőtlen helyiség, bizonyos helyzetek, ahol már hasonló rosszullét előfordult a leggyakoribbak. Jellemző mechanizmus, hogy a légszomj miatt kapkodó, felszínes, szapora légzés alakul ki, ami ördögi kört indít el. Olyan kémiai változásokat létrehozva a vér vegyhatásában, illetve az idegrendszerben, amelyek tovább rontják a folyamatot. A pánikbetegség jellemzően fiatalkorban, a korai 20-as években kezdődik. A pánikbetegség akkor áll fenn, ha a pánikrohamok többször, legalább hetente fellépnek.
A pánikroham együtt járhat ún. agorafóbiával is, ami olyan helyektől való félelmet jelent, ahonnan esetleges pánikroham esetén nehéz elmenekülni. A páciens kerüli ezeket a helyeket, amelyekre jellegzetes példák: tömegben várakozás, utazás, sorban állás, otthonról egyedül elmenni.
Szociális fóbia
Általában 18 éves kor alatt kezdődik, élettartam előfordulás 11,5%, női dominanciát mutat. A páciensek jelentős része nem kerül kezelésre, saját magát gyógyítja, sajnos sokszor alkohol vagy drogfogyasztással. Éppen ezért a szociális fóbia tipikus szövődménye a kémiai szertől való függőség, de gyakori a depressziós pánikbetegség is. Szorongásos rosszullét tünetei (szívdobogás, elpirulás, izzadás, stb.) lépnek fel társas helyzetekben. Kerüli az olyan helyzetet, hogy mások előtt kelljen szerepelni: beszélni, előadni, étkezni. A probléma kiterjedése végül teljes izolációt okozhat, nagymértékben rontja a mindennapi életminőséget.
Generalizált (általános) szorongás
Gyakori zavar, korai felnőttkorban kezdődik, a tünetek sokszor fokozatosan fejlődnek ki és sokszor nehéz a kezdetét meghatározni. Életet megnehezítő állapot. Társulhat fóbiával, pánikzavarral és depresszióval is. Állandó aggodalmaskodás, folyamatos félelem, hogy valami rossz következik be: túlzott aggódás a szerettei miatt, vagy betegségektől való szorongás. A félelem az élet minden területét átszövi. Állandóan ellenőrzi a környezetét, mindenben a lehetséges veszélyt kutatja, azt irreális mértékűnek ítéli meg. Gyakori az idegességérzet, szívdobogás, remegés, fáradékonyság, feledékenység. A kórisme felállításához a tüneteknek legalább 6 hónapon keresztül fenn kell állnia.
Depresszió
A depresszió jelentősége egyidős az emberiség történetével – ld. Hippokratész, Galénosz, Biblia. A köznyelv nagyon gyakran használja a kifejezést, jellemezően azonosítva azt a szomorúsággal. Az orvosi értelemben vett depressziónak valóban központi eleme a rossz hangulat, de összetett problémáról van szó, amely a hangulati, érzelmi, gondolkodási és testi funkciókat egyaránt érinti. A kórisme felállításához több testi és lelki panasz együttes fennállása szükséges meghatározott ideig – 2 hétig folyamatosan. A depresszió diagnózisához szükséges az alábbi tünetekből öt együttes jelenléte, amelyekből legalább az egyik az első kettőből kerül ki.
- Depressziós, szomorú hangulat,
- Az érdeklődés és örömkészség jelentős csökkenése (anhedónia),
- Lényeges súly-és étvágy csökkenés/gyarapodás,
- Alvászavar (csökkent/fokozott alvás),
- Motoros nyugtalanság/gátoltság,
- Fáradtság, erőtlenség, levertség.
A kísérő tünetekből meghatározó az étvágy és az alvás változása, és a tünetek napszaki ingadozása. Klasszikusan csökken az étvágy, a beteg alvása romlik. A tipikus alvászavar a korai (gyakran hajnali felkelés), amely után a beteg képtelen visszaaludni. A panaszok reggel a legsúlyosabbak, nehéz „beindítani a motort”, ha ezen sikerül túljutni, a napközbeni hatások enyhíthetik a szenvedést, estére kissé javulhat az állapot.
Létezik azonban egy ún. atípusos depresszió, amikor a beteg sokat alszik, és sokat eszik. Tulajdonképpen mintha az alvásba menekülne a valós élet elől, és az evésben keres örömet, hogy azután a „bánatzsír” védje meg őt a lelki fájdalmaktól. Sokszor ördögi kör indul el, és a felszedett kilók csak még enerváltabbá, inaktívabbá teszik, fokozzák az önértékelési zavart. Az atípusos depresszió nőknél, és az ún. szezonális/téli depressziónál figyelhető meg gyakrabban.
Minden depresszió talán legkínzóbb tünete a szeretet-, és az örömkészség elvesztése, amelyet súlyos bűntudat kísér. A férfiaknál egyértelmű hangulatzavar nélkül is gondolni kell depresszióra, főként, ha az inaktivitás, döntésképtelenség a meghatározó jellemző. Ilyen esetben „depresszív tünet nélküli depresszió” állhat fenn, vagyis a páciens nem ismeri fel, vagy nem tudja megnevezni a negatív hangulatot, érzéseket, de egész nap semmit sem csinál, passzív.
„Depresszió nélküli” depresszió (rejtett depresszió) jellemzői:
- Sokféle testi panasz (pl. feji-, hasi-, hátfájdalom),
- Viselkedésbeli anomáliák,
- Szexuális zavar (↓↑),
- Alkohol- és/vagy drogfogyasztás.
A férfiak hajlamosabbak öngyógyításra, amely leggyakrabban az alkoholt (vagy egyéb addiktív szert), de akár a nagy zabálásokat is jelentheti. Nem ritka az sem, hogy testi betegség mögé bújik a depresszió, a szív-érrendszeri betegségek, az elhízás hátterében keresni kell a depressziót. Az infarktus után a beteg túlélési esélyei jobban függnek az esetleges depressziójától, mint a koszorúerek állapotától. Kutatások igazolták, hogy a boldogtalan emberek nagyobb mennyiségű általuk finomnak tartott, de egészségtelen ennivalót esznek meg, mint a boldog emberek.
A depresszió megjelenése szerint lehet unipoláris és bipoláris. Unipoláris esetben csak depressziós panaszok jelennek meg epizodikusan, a bipoláris esetben ezeket időnként felhangolt állapot váltja fel. A felhangoltság lehet enyhe, ilyenkor a páciens nem éli meg az állapotot problémaként, csupán nagyon aktív, energikus, keveset alszik, jó az étvágya. A bipoláris forma ritkább, erősebben genetikai hajlamon alapul.
A depresszió esetében gondolkodási torzulások figyelhetők meg, az érintett úgy értékeli a világot, mintha fekete szemüveget viselne. Jellemző az automatikus, visszatérő, nehezen kontrollálható negatív szemlélet önmagáról, a világról, és a jövőről. Gondolkodásában szisztematikus hibák észlelhetők:
- Önkényes következtetések,
- Szelektív észlelés = „fekete szemüveg”,
- Szubjektivitás, általánosítás,
- Mindent önmagára vonatkoztat,
- Magnifikáció (események jelentőségének túlértékelése).
A WHO szerint 2020-ra várhatóan a depresszió lesz a második leggyakoribb fogyatékosságot okozó tényező, de az életkorhoz illesztett statisztika szerint a 15-49 évesek között már ma is ezt a helyet foglalja el. Egyben a legtöbb fogyatékossággal leélt életév is a depresszióhoz köthető. A kórkép mind közvetlen, mind közvetett következményei súlyosak, sőt jelentős egyéni és társadalmi terhet jelentenek. Legsúlyosabb szövődménye az öngyilkosság, a kiterjesztett öngyilkossága, amikor a szeretteit is magával viszi a halálba.
Közvetetten pedig krónikus testi betegségek és civilizációs kórképek talaját teremti meg: szív- és érrendszeri betegség, rák. Ekkor a folyamat központi szereplője az immunrendszer sérülése és az immunválasz csökkenése, amely révén a szervezet védekező-mechanizmusa romlik. Tudományos vizsgálatok sora szolgáltatott bizonyítékot erre a folyamatra: versengő, teljesítmény-centrikus, ún. „A-típusú” személyiségnél gyakoribb az infarktus vagy egyéb szív-érrendszeri megbetegedés elfordulása. Míg az őrlődő, magát tehetetlennek érző egyénekben a problémákat elfojtó, védekező mechanizmus miatt a ki nem adott, fel nem oldott feszültség a saját szervezet ellen fordul, így alakul ki a test depressziója: a rák.
A szorongás és a depresszió kialakulása, okai
A depresszió több tényezős betegség: sok gén együttes megléte jelenthet hajlamot a betegségre, de a környezeti tényezők befolyásolják, hogy a hajlam megnyilvánul-e a betegségben. A kialakulásban több tényező játszik tehát szerepet egymásra hatva és épülve: genetikai, biológiai, lelki és szociális faktorok különböző kombinációban.
A személyiségjegyek alakításában a korai életesemények, a nevelés, anya-gyerek kapcsolat és a családi légkör a meghatározó. A kialakult személyiségjegyek közül a kényszeresség, szorongásos alkat, a hullámzó hangulat, melankólia hajlamosít a betegségre. Az első depressziós epizód gyakran stresszt okozó életesemény hatására alakul ki, de ez leggyakrabban inkább érzékenyítő, mint kiváltó esemény. Az ismétlődő negatív hatások aztán érzékenyítik az idegrendszert és lenyomatot hagynak az agyban. A szociális támasz fontos védő faktor: a mély, szeretetteljes légkör a legfontosabb tényező a depresszió kivédésében.
Folytatás következik.
