A témában leírt két előző cikkel a sport egészség-megőrző és –fejlesztő (bizonyított) hatására akartam irányítani a figyelmet: nem csak a testi, de a lelki, sőt az agyi (memória, tanulás stb.) funkciók is javíthatók általa. Anélkül, hogy kényszeresen fejtegetném a témát, az esetlegesen fennmaradt kérdőjelekhez fűznék néhány szót.
A leírt pozitív hatás minden esetben általánosan igaz, de lehetnek speciális – az egyénre vonatkozó – körülmények és célok. Ezért lehetnek eltérések abban, hogy mit és hogyan mozogjunk. Ha a fogyás a cél, akkor a táplálkozás fontosabb, mint a mozgás. A soványság azonban nem jelent feszes testet és definiált izmokat!
Arra a kérdésre, hogy mikor, a válasz: ha lehet, akkor reggel. Egyrészt, mert az energetizáló hatás jót tesz a munkabírásunknak, és stabilan ide tervezve, fix pontja lehet a napirendünknek. Természetesen, lehetnek kivételes körülmények. Másrészt, az esti sport a felpörgető hatás miatt megzavarhatja az alvást, ami viszont alapvető a regenerációhoz.
Abból a kérdésből, hogy mennyire érzek aktuálisan késztetést a sportoláshoz, felesleges pszichoanalitikus témát gyártani. Egyszerűen, tegyük a napi rutin részévé és ne mérlegeljük, mennyire van kedvünk, csak induljunk el. Idézném a véleményt, hogy „az óracsörgésre nem tétovázni, hanem felkelni kell”. Egyetértek.
A hitelesség kedvéért, de nem követendő példának, csak egy példaként leírom a magam kapcsolatát a sporttal.
- Minden nap reggel ezzel indítom a napot. Tudom, hogy előírás a pihenő nap, de én az „agyamért sportolok”. Ha valaki addikcióra gondolna, akkor megnyugtatom, nyaralásnál soha nem sportolok, és nem is hiányzik.
- Nem jellemző, hogy örömtől dobogó szívvel indulnék neki. Ha már érzésekről van szó, akkor időnként inkább hányingerrel küzdök. Aztán, az óra közben már jöhet valamiféle élvezet is, a végén pedig a túlélésért való küzdelem. Időnként (ha jó az edző) közben is halál-közeli élményben lehet részem.
- A futást kezdetben minden 100 méternél a visszaszámolás oldaláról tudtam csak megközelíteni, azért szurkolva, hogy kibírjam a még tervezett távot. Aztán egyszer csak a végén iszonyú jó, felszabadultság érzést éltem meg; most pedig időnként már közben is tudom élvezni azt. Hozzátartozik, hogy meg kellett tanulni jól futni, amit mindenkinek ajánlok. Nekem a csípőproblémám miatt a traumatológus csak „óvatos légzést javasolt sportként”.
- Ha lehet, funkcionális vagy crossfit típusú órára megyek, de ezt nem tudom rendszeresen megtenni – sajnos. Így aztán spinningelek is, bár azt még soha nem tudtam élvezni, de a végén egy jelentős tócsa van alattam. Szerencsére, csak izzadtság!
- A csoportos órákat jobban élvezem, de nem nézegetem, hogy más mit csinál. „Becsukom a szemem és tolom” – ahogy az egyik edző mondta. Bár, a másik szerint „így elvesztem egyik érzékszervem.” Nahát, mekkora igazság!
- A kezdőknek azt javaslom, hogy ne rögtön bonyolult órán és nagy súllyal akarjanak dolgozni. A technikákat fontos megtanulni, erre (jó tanárral) kiváló a jóga és a body-art óra.
- Többfél órát érdemes kombinálni szerintem.
