Az első kérdésre sok ember agyán átsuhan az „ép testben, ép lélek”, az egészség fontos mondat. Aztán a következő gondolat, hogy sokba kerül, nem fér bele az időmbe, egyébként is túlhajszolt vagyok és a korom miatt is kímélnem kell magam. És valóban, sokszor az orvosi tanács is óvatosságra int: inkább pihenjen a mozgásszervi beteg; vagy 40 év, pláne 50 év felett bárki csak „óvatosan erőltesse magát”.
Egyik kollégám azzal érvel a túlzott sport ellen, hogy saját magának sem javasolt az, vigyáznia kell, mert, pl. a futástól neki másnap izomláza lesz. (Lássuk be, ez valóban tragikus…) Így aztán hamar megszületik a mérlegelés, aminek eredménye, hogy inkább mondjunk le a sportról. Ha mégis merészek vagyunk, akkor is csak annyit vállaljunk be, amennyi jólesik. (Ez utóbbit egy edző mondta.)
Hogy is van akkor ez? Azok az emberek, akik sok időt és pénzt is rászánnak az edzőterembe járásra, ők sem feltétlenül tűnnek fittnek sok esetben. Ez megerősítheti kételkedőket, hogy nem éri meg az áldozatot, akár „veszélyes is lehet.”
Mi az, amit a tudomány igazolt?
- Régebb óta vannak arra adatok, hogy a sport segít csökkenteni a stresszt és javítja a hangulatot. Ezt az elmúlt években PET-CT eszközzel vizsgálták, nevezetesen, amely a biokémiai mechanizmusnál igazolta az egyes agyi területek fokozott működését. Mégpedig az endorfin-termeléssel kapcsolatos régiók aktivitása nőtt, ez pedig a jó közérzet egyik záloga.
- A sport javítja a koncentrációt. E területen az aerob mozgás és az izomerősítés kombinációja igen hasznos.
- A sport javítja az alvás minőségét. Jellemzően segíti az elalvást, és a pihentető alvást követően a másnapi szellemi készenlét, a hangulat jobb.
- A sport idegsejt-termelő (neurogenezist fokozó) hatású. Ez a legmegdöbbentőbb bizonyíték, amelyet a legújabb MR vizsgálatok igazoltak. Bizonyos sportok szignifikánsan növelik az ún. szürkeállomány volumenét, mégpedig olyan régiókban, mint a homlok- és halántéklebeny. Ezek a területek felelősek a magasabb rendű emberi képességekért és a memóriáért. Így értelmezhető, hogy javul a problémamegoldó képesség, a stressz-kezelés és az ún. munkamemória. A tanulási képesség fejlődését is igazolták még gyerekeken is.
- A mechanizmusok révén lassítható a természetes öregedéssel járó funkcióvesztés és a kisebb idegsejt károsodások visszafordíthatóak. Az agyi hálózatok fejlettebbek lesznek, így fokozzák és kompenzálják egymás funkcióit, ami záloga a jobb működésnek.
Folytatás következik.
