Az emberi agy mérete az idők során nőtt, ez az új eredmény magyarázatot adhat a demencia előfordulásának korábban bejelentett csökkenésére.
A hosszú ideje tartó Framingham Heart Study agyi képalkotási adatainak felhasználásával végzett trendelemzés kimutatta, hogy az 1970-es években született embereknél az 1930-as években születettekhez képest nőtt a koponyán belüli térfogat (ICV), az agykérgi szürkeállomány, a fehérállomány és a hippokampusz térfogata, valamint az agykérgi felszín területe.
Feltételezhető, hogy az agy megnövekedett mérete nagyobb „tartalékot” eredményez az öregedéssel járó betegségekkel szemben, következésképpen csökkenti a demencia általános kockázatát.
Demenciavédelem?
Amint arról a Medscape Medical News korábban beszámolt, a Framingham Heart Study egy korábbi tanulmánya szerint a demencia előfordulása csökkenőben van. Ez a különbség a legalább középiskolai végzettséggel rendelkezők körében jelentkezett, és nem befolyásolták az érrendszeri kockázatban mutatkozó különbségek.
A jelen vizsgálat 3.226, az 1930-1970-es évtizedekben született Framingham-résztvevő (53% nő) adatait használta fel. Egyiküknek sem volt demenciája vagy stroke-ja. Átlagosan 57,7 éves korukban agyi MRI-vizsgálatnak vetették alá őket.
Az 1930-as születési évtizedhez képest az 1970-es születési évtizedben 6,6%-kal nagyobb volt az ICV, 7,7%-kal nagyobb a fehérállomány térfogata, 5,7%-kal nagyobb a hippokampusz térfogata és 14,9%-kal nagyobb a kérgi felszín.
Az agykéreg vastagsága ugyanezen időszak alatt 21%-kal vékonyodott, ami egybeesett a nagyobb intrakraniális térfogattal, az agyi fehérállomány térfogatával és a kérgi felszínnel. Vagyis, a nagyobb agytérfogat az agykéreg elvékonyodásával jár együtt, amit feltehetően egy evolúciós jelenség okoz.
Az 1940-es években (átlagéletkor 60 év) és 1950-es években (átlagéletkor 59 év) született, hasonló korosztályú, 1.145 főből álló alcsoportra alkalmazott ismételt elemzés hasonló eredményeket hozott.
Ezek az eredmények valószínűleg mind a korai életkori környezeti hatások javulását tükrözik az egészségügyi, társadalmi-kulturális és oktatási tényezőkön keresztül, mind pedig a demencia módosítható kockázati tényezőinek szekuláris javulását, ami az agy jobb egészségéhez és tartalékához vezet.
A gyakorlatban
A vizsgálat egy izgalmas adatot szolgáltatott a demencia rizikójának becslésére. Ha ezeket az eredményeket mások is megerősítik, és a megfigyelt különbségek évtizedenként olyan nagyok, mint amilyenekről beszámoltak, az fontos következményekkel jár az öregedés és a demencia tanulmányozására nézve. Az adatok azt is sugallják, hogy a longitudinális képalkotó vizsgálati terveket előnyben kell részesíteni az agy egészségére vonatkozó hipotézisek tesztelésekor.
A látszólag ijesztőnek tűnő elvékonyodott kéreg nem feltétlenül jelenti azt, hogy neurodegeneráció van, azaz kisebb térfogaton hatékonyabb működés is elképzelhető. Bár ez a munka felhívja a figyelmet az agy egészségének tendenciáira, sok munka vár még az eredmények validálására és megismétlésére, és ami még fontosabb, e tendenciák mechanikai alapjainak megértésére.
